Erős Vár, 1951 (21. évfolyam, 8-12. szám)
1951-12-01 / 12. szám
2 ERŐS VÁR Az “Erős Vár a mi Istenünk” mindenképpen megfelelt a Luther által felállított követelményeknek. Nem csoda, hogy a reformáció harci énekét minden nép fiai, köztük a mi magyar szülőhazánk népe is szivébe fogadta és 422 esztendő után éppolyan szeretettel énekli, mint ősei a Dunántúl lankáin, a Felvidék s Erdély hegyei között, vagy a Nagy alföld rónáján azt megtették négy hosszú évszázad óta. -y -y KARÁCSONYI KÖSZÖNTŐ MAGYAR EVANGÉLIKUS TESTVÉREINKHEZ Egy folyam medréből széjjel sodort magyar evangélikus népünk talán száznál is több helyen fog az idén karácsonyi gyertyát gyújtani. Az ősi közösségtől világnézetek választó hegyei, gátak és fegyverek tartják távol — önkéntes döntés vagy más alapon — népünket. És az utak, amelyik a találkozáshoz vezetnének, nemcsak járatlanok, de sötétek is és emberileg egészen bizonytalanok. De mégse reménytelenek. Nem lehet reménytelen a vágyakozásunk akkor, amikor a karácsonyi szeretet fényében nézi az ember azokat a csodás erőket, amelyeket maga az Isten irányit az életünkben. Talán a legcsodálatosabban működő erő bennünk az az ősi ösztön, amelyik beleszőtte szivünk álmaiba a szülőföld képét, a testvéreket,' a templomot és az anyanyelvet. Ez az ösztönszerű érzés nem engedi velünk elhitetni, hogy a politikai és gazdasági élet változásain átesett hazai föld megtagadná az elsodródott gyermekeit. És ha soha máskor, karácsonykor kell, hogy igazán hiányozzunk egymás számára és érezzük szétszóródottságunk természetellenességét. A legmélyebben fekvő azonosságunk azonban lelkünk gyökerében fekszik. Az Istent, a világrendet és erkölcsi törekvéseink célját és végső reménységünket az örökéletre nézve egyformán valljuk mindaddig, amig magyar evangélikusok maradunk akár uj nemzeti életformák között, akárpedig egy idegen nyelvi és faji közösségben elcsoportosulva. Énekeskönyvünk és bibliánk, egyházaink és imádságaink a változott körülmények közepette is azonos hitvallásunkat fejezik ki s az azoktól való elválást tengerentúl és tengeren innen csakis önmagunk belső öngyilkosságával lehet elképzelni. Viszont a jelek azt mutatják, hogy ettől nem lehet elválasztani ERŐS VÁR Official Religious Monthly of the Hungarian Lutheran Churches of America Az amerikai magyar ág. hitv. ev. egyházak hivatalos lapja. Editor — Főszerkesztő: Rév. Gábor Brachna, 3243 W. 98th St., Cleveland 2, O. Kiadóhivatal! vezető-Rev. Paul Markovits, 16T Hazelwood Ave., Pittsburgh 7. Pa. Munkatársak: Az amerikai magyar evangélikus lelkész! kar. Minden cikk. közlemény, valamint minden előfizetés, reklamáció és megrendelés a kiadóhoz küldendő. Subscription Price: $1.50. — Előfizetés: $1.50 egy évre. evangélikus magyar népünket sem a szülőföldön sem a szétszóródottságban. Szétszóródottságban élő népünk talán egyetlen élményét se ismeri hatalmasabbnak, mint azt, hogy az egyház létező erő, hatalmas védő kar és kiapadhatatlan erőforrás, akkor is, amikor életünkből kiesett a haza, a birtok, a jómód vagy tekintély. S amikor elfogyott a kenyér, az egyház az örök Igével még mindig tudott nemcsak reménységet, de növekedésre alkalmas táplálékot is adni, amikor felismertette a lélek létezését s annak Isten Fia által megváltott értékét és célját. Ez az evangéliumi evangélikus magyarság minden bizonnyal imádságos lélekkel gondol karácsonykor a honi sionra s amikor könnyei peregnek, temploma képe áll előtte s Lincolni gondolata jut eszébe uj képre alkalmazva: “ami vagyok vagy amivé leszek... neked köszönhetem.” Ezt a magyar evangélikusságot arra kérjük, hogy bárhová sodorja is az élet, ne szűnjön meg jogát kérni és szeretettel ragaszkodni ahoz, amit a magyar evangélikus egyház adott neki. De ne feledkezzen meg imádkozni is érte és szeretni elesettségében, bizonytalan sorsában, tudván azt, hogy az evangéliommal áll vagy esik a magyar nép sorsa is. És ha százszor is rossznak, eltévelygőnek, behódoltnak találnánk is ma a magyarhoni egyházat, akkor is a mi önegyházunkról van szó, azt meg nem tagadhatjuk, mert lelki édesanyánk volt egykor. Annak az egyháznak sorsát imádságainkban kell hordoznunk s nem szabad feladnunk a reménységet, hogy próbáik közepette, nemcsak az ő szentjei őrzik a siont, de maga az Isten vágyódik a megváltása után s azért küldi el Szent Fiát ez év karácsonyában is. A tengeren túl élőkhöz is szeretettel küldjük karácsonyi jókívánságainkat. Úgy tudjuk, hogy odaát más világról és más rendszerről beszél az élet. Nekünk idegen, félően rideg. Azt is tudjuk, hogy nehéz a viharban az állás. Úgy tudjuk, hogy éppen ezért megtanultatok térden állani s megtanultatok alázatosaabban imádkozni is, úgy tudjuk erősebb a munkatempó is és több a szenvedés. Nem átokverés a küzdő sors, hiszen Istennek ostorából szövődött mindig az áldás gyermekei életében. Egyet azonban kérünk tőletek s talán a szeretet ünnepén ezt jobban meg is értitek. Ne hitessétek el magatokkal azt, hogy a határon túl s ma Nyugatnak nevezett egyházaknak más lett az Ura és idegen lett Istene. Ez az egy maradt
