Erős Vár, 1951 (21. évfolyam, 8-12. szám)
1951-07-01 / 7-8. szám
4 ERŐS VÁR nát! Templomainkat azok építették, akiknek számára ezt az otthont mi akarjuk ajándékozni! Ők biztosan mellénk állanak a nagy munkában. Lesznek számosán oyan családok, amelyek a biztos eredmény tudatában vagyonokat adományoznak majd a kezdethez és a folytatáshoz is! Amint pedig majd az Aggok Otthona megépül, — számosán pénzzé teszik az üressé vált, elnéptelenedett kisebb-nagyobb házakat és önként, nagynagy örömmel foglalják el helyüket az Aggok Otthona szép lakosztályaiban, ahol aztán minden áldott nap, reggeltől-estig együtt, a szentek közösségében, imádsággal és lelki-testi megnyugvással pihenhetik ki életük megannyi fáradalmát! Adja Isten, hogy igy legyen! Ifjak és öregek! Gondolkozzatok, — aztán cselekedjetek! sz. j. —— KÖNYÖRGÉS IDEGENBEN Az európai hontalanság éveiben igy imádkoztunk Istenhez. Atyánk, ki a mennyekben vagy, Te tudod, hogy szörnyű a sorsunk, nincs jelenünk, nincsen jövőnk, nem is vagyunk már — csak voltunk.... Te tudod, hogy minden erőnk elfogyott, ennünk sincs és meleg vackunk sincsen, hogy szivünk, testünk megkopott, s nekünk már majdnem mindegy minden.... Te tudod, hogy mily nehéz igy élnünk: máról-holnapra kallódva, árván, asszony nélkül, gyermek nélkül kitartani az idegen vártán! Uram, ne nézd már, mi volt a vétkünk, hogy sűrűn lázadt a hetyke vérünk.... Hiszen csak Te maradtál nékünk, könyörülj rajtunk, mert Nélküled—végünk....! Varga Gábor SZERESD FELEBARÁTODAT, MINT ÖNMAGADAT! Ezt mondja a szentirás, de ebben a fejetetejére állított világban, amelyben az erkölcs és az emberi jogok tisztelete annyira aláhanyatlott és amelyben naponként találkozik a szenvedő ember a keresztény hitben rejlő Krisztusi eszmékkel ellenkező emberi gyarlóságok rikító kilengéseivel, jól esik nekünk még bizó és hivő embereknek egy-egy széplelkü ritka kivételről megemlékezni. Engedje meg ennek a lapnak mélyen tisztelt Publisherje, a mi kedves Nagy tiszteletű Urunk, hogy egy öreg ujamerikás sok hasonló, elesett, az újvilágba érkezett honfitársa nevében és itt, a nyilvánosság színe előtt meghajoljak és végtelen hálánknak adhassunk kifejezést ama igazi áldásos apostoli munka fáradhatatlan hordozója előtt. Nagy tiszteletű Urunk már évek óta példátlan buzgalommal és kitartással áll ennek a nemes munkának szolgálatában és számtalan nehéz helyzetben lévő és már süllyedőben lévő hontalanná vált magyarnak fogta meg kezét és segítette ki az odaáti lágerek útvesztőjéből, átvezetve őket a tengerentúli szilárd talajra. De még itt sem nélkülözte az átmentett segítő kezét, mert minden esetben érezhette mindegyikünk az uj éle elindiásának nehéz munkájában Nagy tiszteletű Urunk hathatós segítségét. Arra kérem Nagytiszteletü Uramat, ne fogja le ezeket a sokat iró kezeimet csupa szerénységből és túlhajtott, olyan érzületből, amely a tisztalelkü embernél jelentkezik, amikor minden érdemet el akar magától háritani és merő kötelességtelj esitést kiván nemes munkájában látni. És arra is kérjük, ne érezze magát feszélyezve, hogy az általa kiadott lapban látnak napvilágot ezek a sorok, mert mi mindannyian hithü emberek vagyunk és annak a gyülekezetnek a lapjában kivánunk megnyilatkozni, amely keresztényi szeretettel befogadott bennünket. Fogadja tehát mindannyiunk szivünk-lelkünk mélyéből jövő háláját és igaz köszönetünket mindama jóságáért és segitőkészségéért, amellyel minket elhalmozott. Buzgó imánkban kérjük az Egek Urát, áldja meg Nagytiszteletü urunk nemes munkáját, adjon Részére a további munkára is erőt, egészséget és tartsa ma a mi szeretett lelkipásztorunkat kedves családjával egyetemben nekünk, úgyszintén az uj- és az ó-hazának a további küzdelmek missiós munkájában. Dr. Szent Ivány Géza
