Erős Vár, 1951 (21. évfolyam, 8-12. szám)
1951-07-01 / 7-8. szám
2 ERŐS VÁR vágyódnak magyar evangélikus gyülekezet közösségébe. A kaliforniai evangélikus zsinat püspökének a megbízásából az “Ádvent” evangélikus templom lelkésze is résztvettt az istentiszteleten és örömmel látta, hogy milyen szép számban gyülekeztek össze magyarnyelvű evangélikus testvéreink erre a rendkívüli alkalomra. ígéretet tett, hogy jelentést tesz az illetékes egyházi hatóságoknak, hogy vizsgálják ki, nem lehetne-e valamiképpen megoldani azt, hogy a Californiában élő evangélikus magyarok saját anyanyelvükön hallhassák az igét? Bármennyire is jó volt megtapasztalni az Isten igéjével és az egymással való közösséget, sokáig nem lehetett együtt a los angeles-i kicsiny magyar evangélikus nyáj. Abban az igében, amelyről magyar igehirdetés hangzott el az “Ádvent” lutheránus templomban, erről is volt szó. Az a szentirási történet arról beszélt, hogy Isten annyira szereti a magányosságban lévő gyermekeit, hogy egyért, Kandaké királyasszony főkamarásáért is képes volt elküldeni a sivatagba, a Jeruzsálemből Gázába vezető útra az ő szolgáját, hogy az is hallhasson Megváltójáról. De ennek a találkozásnak is végeszakadt egyszer: Isten más feladatokra küldte Fülöpöt, és a főkamarásnak egyedül kellett útját folytatni. Mégis azt jegyezte fel róla az írás, hogy örömmel a szivében folytatta útját. Amerika sok-sok városába szétszóródott magyar evangélikusok! New York, Chicago, Milwaukee, Akron, Bridgeport, Toledo, Los Angeles és más városok pásztor nélküli nyája! Pennsylvánia és West Virginia kis bányavárosaiban élő hittestvérek! Atyánkfiái, kik Kanada vagy Délamerika hatalmas területén kallódtok! Ne csüggedjetek, hanem kérjétek az Istent, hogy valamiképpen küldjön hozzátok is egy-egy Fülöpöt, aki elviszi közétek az igét. És zárjátok az Evangéliumot olyan mélyen a Ti szivetekbe, véssétek azt olyan kitörülhetetlenül gyermekeitek leikébe, hogyha az Isten úgy akarja, hogy az ethiópiai főkamaráshoz hasonlóan nektek is magatokban, pásztor nélkül kell továbbfolytatnotok életetek útját, örömmel tudjátok ezt megtenni! Töltse el egész bensőtöket annak az öröme, hogy Krisztuséi vagytok és a Legfőbb Pásztornak, a mi Főfőpüspökünknek a közvetlen gondozása alatt maradtok minden változások közepette! Pósfay György MÁTÉ EVANGÉLISTÁRÓL Tiz-tizenkét éves ifjú lehetett, mikor anyja, Mária, először látta elérkezettnek az időt, hogy magával vigye őt egy gyülekezetre, amelyre Pétert várták, hogy szóljon hozzájuk a Mesterről. János nem szivesen ment. Gyermek volt még, nem csak testileg, hanem lelkileg is. Élénk eszü. gyors felfogású gyermek, akinek lelkében még nem vertek gyökeret az élet keményebb g' jai. Anyja jómódú volt, s Jánosnak megvolt mindene, amit csak egy korabéli gyermek ki hatott. De tisztelte anyját, s igy egy meleg őszi estén elindultak az Olajfák Hegye felé.... A gyülekezeten a várakozás komor feszültsége ült, mikor egy kissé lihegve a gyors hegymászástól megérkeztek és Mária bemutatta fiát. A gyülekezet vénei bólongattak. S egyszer csak felszakadt a kis kunyhó düledező ajtaja, s a Mearába való Simon bukott be rajta. — Ő jön! Ő jön! — kiáltozta elfulladva. Jánoson valami furcsa borzongás futott végig. Nem tudta kiről van szó, nem is érezte át a többiek izgalmát. De a lelkében megcsendült egy hang és úgy érezte, mintha ellenállhatatlan erővel sodorná valami egy csodálatos, viziókkal teli jövő felé. Hárman léptek be az ajtón, s János rögtön tudta, hogy ki az, akiről Simon hirt adott. Ó, ez hát a Mester, akit a próféták megígértek a zsidó népnek! A Mester megállt az ajtóban és rájuk nézett. Szelid szeme megakadt a reszkető gyermeken. Kinyújtotta felé a kezét, hivó mozdulattal, ahogy csak Ő tudott hivni magányos lelkeket. János elébe rogyott. A Mester nem szólt hozzá, csak lehajolt és megsimogatta a fejét.... Jánosból nemsokára Márk lett.... Egyike a legifjabb és mégis legfegyelmezettebb evangélistáknak. Ő irta a második evangéliumot, valószinüleg a rómabeli keresztyének számára és ez az evangélium gyors és határozott stilusu, majdnem gyakorlatias, nem a múltra, nem az ó-szövetségi igazolásokra, hanem magára a lényegre törekszik: úgy ismertetni meg Krisztust, ahogy az élt, tanitott és hatott. Az ő evangéliuma, amely különben a legrövidebb, nem a hosszú beszédek, hanem a tettek, a cselekedetek evangéliuma. Péter, a nagy halász és Pál, a nagy téritő voltak Márk legfőbb tanitómesterei.
