Erős Vár, 1949 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1949-11-01 / 11-12. szám
ERŐS VÁR 7 Gondolatok 1949 reformációi ünnepén A reformáció lényegét sokan nem értik meg. Vannak, — a kultur-protestantizmus táborából — sokan, akik hangoztatják, hogy a reformáció a felvilágosodott értelem nevében harcolt a közékori egyházzal s ezek szoktak a legtöbbször dicsekedni Ravasz László dr. református püspök ama mondásával, hogy “az evangélikus egyház az intelligencia egyháza.” Pedig ezek a felvilágosult evangélikusok tudhatnák, hogy a reformáció és Luther nem kultúránkért, civilizációnkért, intelligenciánkért, nemcsak a fej üdvösségéért harcolt, hanem az egész ember üdvösségét akarta, mert az ember nemcsak fejből, hanem szivből és cselekvésből is áll. Vannak, akik a reformációt csak egy nemzeti mozgalomnak tartják. De ezt az állitást megcáfolja maga a történelem, amely nem tudta a reformációt faji korlátok közé zárni. A reformáció legbensőbb lényege tiltakozik az ellen, hogy benne nemzeti, népi, vagy szociális mozgalmat lássunk. A reformáció világ-szükségletet jelent ma is a népek nagy családjában. A megtisztított Evangélium lángjai mellett nemcsak a germán faj melegszik, hanem ott találjuk a finnugor; szláv és román népeket is, s a pogány missió igazolja, hogy a sárga, barna és fekete fajok is örömmel fogadják be a reformáció tanítását. Vannak akik a reformációban nem látnak semmi mást mint ujitást, vagy hitjavitást. De hát akkor mit keres hitvallási irataink között a három egyetemes hitvallás (apostoli, niceai és athanaziuszi) ? Miért idézik akkor hitvallási irataink olyan sokszor és hangsúllyal a régi egyházi atyák tanitását és miért Ítélnek el minden eretnekséget, amely a keresztyénséget félre akarja vezetni? A reformáció nem ujitás, nem is hit javítás, hanem visszatérés a tiszta, hamisítatlan Evangéliumhoz. És hiába vádolnak bennünket azzal, hogy megbontottuk a keresztyén egységet, mi tudjuk hogy a megtisztított evangéliummal való egységet állítottuk vissza és nem kell minket visszacsalogatni az ősi egyházba, mert mi már 322 évvel ezelőtt, azaz 1517 október 31-én tértünk vissza az Ur Jézus hamisítatlan Evangéliumához. Vannak protestánsok, akik a reformáció ünnepét használják fel arra, hogy őseiktől örökölt felekezeti türelmetlenséggel felfütött és csak negatívumokban jelentkező protestáns öntudatukat megszólaltassák s ilyenkor vesszőfuttatást rendeznek a katolikusok számára. Ezek, amikor Luther diadalénekét éneklik s azt éneklik: “az ős ellenség most is üldöz még”, — mindig a római katolikus táborra gondolnak, holott maga Luther az ének szerzője mindig a bűnre, legnagyobb ellenségünkre gondolt és a bűnből való megszabadulás kérdése lett Luthernek existenciális kérdése és a reformációnak az üdvösségről való központi tanítása. A mai idők, amikor Mindszenty hercegprímás és dr. Or dass Lajos ev. püspök börtönben ülnek, azt parancsolják, hogy a reformációnak nem annyira az ágostai, hánem a wormsi arcával kell szembenéznünk. “Istennek kell inkább engedni, mint az embereknek” — mondotta Péter apostol a tanács előtt. Örömmel viselték a megveretést és a tilalom dacára tovább hirdették a megfeszített Jézus Krisztust. “Itt állok, másként nem tehetek, Isten engem úgy segéljen” — mondotta Luther Wormsban, a birodalmi tanács előtt és tanaiból nem vont vissza semmit. Ugyanez a lélek szólalt meg Mindszentyben és Ordassban, amikor minden kisértést elutasítva, életüket is kockáratéve, a Krisztus igazsága mellett tettek bizonyságot. Amikor Mindszenty és római katolikus papok, szerzetesek, apácák egész sora viszi az Ur Jézus nyomdokán a mártiromság nehéz keresztjét, a reformáció népének tisztelettel kell megállania e processió mellett s reá kell döbbenie arra, hogy a hitvallástétel módja megváltozott. Nem az az igazi keresztyén, aki hiba nélkül tudja elmondani a hitvallásokat, a kátét, vagy akiből nagyobbat kiált a felekezeti önérzet, hanem az, aki önként és örömmel tudja odaadni életét is a krisztusi igazságokért. Ma a hitvallásokat nem tintával, nem is nyomdafestékkel, hanem könnyel, kínos verejtékkel és vérrel Írják. És a római katolikus egyház a véres áradat sodrásában a legkeményebben áll, neki van a legtöbb bizonyságtevője és a legtöbb mártírja: Le hát a kalappal a reformáció emlékünnepén is előttük, imádkozzunk érettük, hogy legyen áldott, szent magvetésük! —Tigrád— KARÁCSONYFA Karácsonyfa zöld leveled, Soha le ne hulljon; Karácsonyfa csillogásod, Soha el ne múljon. Zörgő börgő aranydiód, Ragyogjon mig élek, Soha el ne felejtselek, Karácsonyfa téged. GONDOLT-E ARRA? hogy egy újságot csak az előfizetők tarthatnak fenn? Minél többen fizetnek elő, annál erősebb lesz lapunk.
