Erős Vár, 1949 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1949-11-01 / 11-12. szám
Karácsonyi Ajándék 6 ERŐS VÁR Karácsony a szeretet ünnepe. Ez a megállapítás szinte realizálódik a szeretetnek abban a megszámlálhatatlan megnyilvánulásában, amellyel karácsonykor kölcsönösen megajándékozzák egymást az emberek. Nemcsak az egymáshoz közelebb állók lepik meg egymást szebbnél szebb ajándékokkal, hanem teljesen idegenek, egymást sohasem látott emberek is küldenek egymásnak ajándékokat, hogy ezzel is bizonyságot tehessenek embertársaik iránti szeretükről. Valami csodálatos a karácsonyi szeretetnek ez a megnyilvánulása, amely áthatja az emberi élet legsötétebb rejtekeit, az elhagyottak, szerencsétlenek, nyomorultak, özvegyek és árvák szomorú életét éppen úgy, mint a kórházak szenvedőit, a börtönök zárkáit, hogy hirdesse mindenkinek, aki él, aki érez, aki gondolkodik, aki szenved, és el van zárva a világtól . . . ember ismét itt van a karácsonykor, a szeretet ünnepe. Száműzetésünk hosszú esztendei alatt, mi is részesülünk a szeretet ilyen megnyilvánulásaiban. Egyszer ilyen, máskor olyan formában igyekeztek a reánk gondot viselő intézmények legalább karácsonykor elfeledtetni velünk elesettségünket és kiemelni a szeretet ünnepét a hétköznapok sötét egyformaságából. Gondoskodásuk a gyermekekre terjedt ki különösebb módon, amit talán azért is tettek, hogy azoknak boldogságtól ragyogó arca legalább néhány pillanatra feledtesse velünk, hogy nyomorult D. P.-k vagyunk, akiknek a ragyogó karácsonyfa mellől vissza kell mennünk hideg barakunk kicsi boxába, ahol legfeljebb csak álmodozhatunk a régi karácsonyok boldogságáról, mikor is a mi drága otthonunk barátságos melegében ragyogtak a karácsonyfák és nem kellett az ajándékok kiosztása után otthagynunk azokat, hanem azok közelében továbbra is gyönyörködhettünk kedveseink örömében és szinte átéreztük a karácsony ajándékának boldogságát. Most már hatodszor virrad itt reánk a szeretet áldott ünnepe, amikor bizonyára részesülünk ismét azokban “a morzsalékokban, melyek lehullanak az otthon boldogságában élő emberek asztaláról”, de talán még ebben sem mindnvájan. Valószinüleg lesz közöttünk most is olyan, aki nagyon boldog lesz, ha eldugott kicsiny padlásszobájában meggyujthat egy fenyőágra szerelt gyertyadarabot és megeszi annak világánál fekete kenyerét. Közben talán elénekli boldog gyermekkora emlékeként őrzött karácsonyi énekét és elmondja azt az imádságot, amit először csillogó karácsonyfa alatt mondott el. A gyertya világának kialvása után, tüzelője is kevés lévén, nyugovóra tér. Nagyon könnyen meglehet, hogy ennek a testvérünknek lesz a legboldogabb karácsonya. A karácsony boldogsága ugyanis nem külső dolgokból, hanem belső érzésekből tevődik össze. Le kell szögeznem, hogy a hat D. P. karácsony közül, legboldogabbaknak akkor láttam magyar testvéreimet, mikor lakásnak nem is nevezhető odúk barátságos melegében, meztelen karácsonyfák alatt boldogan énekelték közismert karácsonyi énekeinket és gyermeki lélekkel rebegték karácsonyi imádságainkat. Szép szokás a karácsonyi ajándékozás. Nagyon jól eső érzés az ajándék elfogadása, de talán még jobb annak az adása. (Ap. csel. 20, 26.) A szeretetnek külső megnyilvánulása e szép szokás akármelyik formájában jelentkezzék is, nem meritheti ki karácsonyi ünneplésünket. A karácsonyi gyermek mindnyájunk számára adott ajándéka Istennek, amit az angyal félreértést nem ismerő módon közöl a bethlehemi mezőkön tanyázó pásztorokkal: “Ne féljetek, mert imé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen, mert született néktek ma a Megtartó, ki az Ur Jézus Krisztus, a Dávid városában.” (Lukács 2, 10-11.) Nem csak az övék tehát a bethlehemi jászolbölcsőben szendergő gyermek, hanem mindnyájunké. A Megváltó az Ő végtelen szeretetével, könyörülő irgalmával és csodálatos békességével Isten mindnyájunk számára küldött ajándéka. A tied is tehát, aki valamely elhagyott turistaház padlás szobájában egyetlen gyertya világánál énekled a karácsonyi énekeket. Az enyém is, aki egy tábori barak kicsi boxában alázatos lélekkel imádkozom, de a tietek is, akik a világ boldogabb tájain előkelő modern hajlékokban csillogó karácsonyfa tövében várjátok a karácsony eme csodálatos ajándékát. Mindenkié tehát ez a karácsonyi ajándék, akit Isten adott a világnak és éppen ebben rejlik ezen igazi karácsonyi ajándék felbecsülhetetlen értéke. Más kérdés az, vájjon elfogadod-é Isten ezen felséges ajándékát, amelynek a legértékesebbnek látszó földi ajándék is csak halovány mása? Vagy ennek dacára is inkább a földihez ragaszkodói? Erre a kérdésre magadnak kell válaszolnod, mert az e kérdésre adott válaszod rejti magában karácsonyi boldogságod lehetőségét, amint azt a költő is olyan szépen mondja: Ő a legdrágább ajándék S boldog szív az, melybe vágy ég, Megtalálni Őt Magát, Isten szent ajándékát. (Vargha Gyuláné.) Varga László.
