Erős Vár, 1949 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1949-10-01 / 10. szám
2 ERŐS VÁR meg a teherhordozásban. Mi azért könyörgünk, hogy szabadítson meg a kisértésektől. Isten azzal válaszol, hogy szivünket jobban megtisztítja. Sokszor úgy tűnik fel, hogy imádságaink meghallgatása késik. Tanuljuk meg a régi egyházi szállóigét: “Ha István vértanú nem imádkozott volna, Pál sohasem prédikált volna.” (Sana) SEM A VÉKABELI LISZT, SEM A KORSÓBELI OLAJ EL NEM FOGY! (Egy magyarországi tanítónő levele a tizedről,) Az “Uj Harangszó’ c. magyarországi evangélikus hetilapból vesszük át az alábbi sorokat, valamennyiünk okúlására és megszívlelésére... A tizedadás szogálatában még “csecsemő” vagyok. Két éve sincs egészen annak, hogy hoszszú ellenállásom után Isten végre megmenthetett. Ó, már előbb is tudtam, mi történt a Golgotán, de csak akkor lett számomra nagyon magas az értem fizetett ár, amikor szívemre hullott s megmosott Jézus drága vére. Az Istennel történt kibékülés örömében mindennapos kérdésem lett: hát én mit adhatnék hálából, gyermeki szeretetből, piciny, elenyésző viszonzásul? Életemet, időmet, gondolataimat Istennek szántam. Ekkoriban került szóba egy konferencia bibliaköri megbeszélésén a tizedfizetés kérdése. Nekem szegeződött az Ige:"Tiszteld az Urai a te egész jövedelmed zsengéjéből!" (Péld. 3,9.) Azóta törlesztgetem soha le nem törleszthető adósságomat. Boldogan tapasztaltam meg, hogy "Sem a vékabeli liszt, sem a korsóbeli olaj el nem fogy", valamint azt is, hogy amikor Isten úgy látta, hogy nem nélkülözhetném azt a pénzt, akkor váratlanul, kamatostul visszaadta. Mostanában egyre világosabbá válik az is előttem, hogy az egyház, amely engem is kézenfogva vezetett a Krisztushoz, mentő szolgálatában az én filléreimet sem nélkülözheti! mai példáúl kemény csapással arcúi ütött s azóta is mindig elém áll a számonkérő szó: "Az ember csalhaija-é az Isteni? Ti mégis csaliok engem. .. a tizeddel és áldozni valóval." (Mai. 3,8). Az engedetlenség nagy teher, átok. Az engedelmes tizedadás boldogság: — áldása bőségesen visszaáramlik az adakozóra. * Ehhez az őszinte és hittel írt levélhez utóiratként illik egy németországi levélből vett néhány sornyi írás is: “... szegények vagyunk, nagyon. Sokat nélkülözünk, — de van közöttünk egy hittel és keresztyéni adakozó lélekkel áldott magyar testvérünk, aki menekültsége ideje alatt mind a mai napig nem szűnt meg adakozni a betegeknek, szegényeknek és elhagyatottaknak. Szinte kétkézzel szórja a pénzét, sokszor olyanokra is, akik érdemteleneknek látszanak, mert köszönetét sem mondanak az adományaiért. Az Ur azonban számontartja a mi nemes jótevőnket, akinek többszörösen visszaadja mindazt, amit széjjel oszt. "A jókedvű adakozót szereti az Isten!" Nt. Leffler Andor ev. főesperes doktori tallérban, aki a Cleveland -ests i d e i egyházban most ünnepli felszentelésének húsz éves és clevelandi szolgálatának 15. évfordulóját. GYÜLEKEZETI KÉRDÉSEK Hová adom a tizedet? Egyházi lapjaink, intézményeink útján mindig időben megérkezik a fizetésre szólító váltó, benne van a helymegjelölés is. Végül meg kell vallanom, hogy már többször váltam hűtlen adófizetővé, bujkáló adóssá. Valahányszor lanyhúlt, vagy megszakadt Jézusommal való kapcsolatom, akkor mindig igen soknak találtam a háborús károsúlt tanító fizetésének tizedrészét erre a célra. De hű az Ur, aki nem hagy elbitangolni a magam útján. Ilyenkor mindig figyelmeztet s addig el nem hallgat, míg újra engedelmes nem vagyok. Minden lépésemet s minden pénzemet számontartja. Egy alkalomAz őszi egyháztagsági látogatás. Az angol gyülekezetek régen elfogadott és gyakorolt szokása az, hogy októberben elkészítik a következő esztendő költségvetését s azután a presbiterek végig látogatják az egyháztagokat és felajánlásokat kérnek. Novemberben már nagyon megközelítő vagy egészen pontos képet kapnak a gyülekezet következő esztendei anyagi életéről. Magyar gyülekezeteinkben ez a kérdés vagy nem megy vagy egészen rosszul áll. Elsősorban is félnek egyáltalán beszélni a költségvetésről. Azt mondják, ki tudja, hogy mi lesz jövőre, Ígéretre nem lehet számítani. Ha azonban akad olyan presbitérium, amelyik belátja, hogy mé
