Erős Vár, 1949 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1949-09-01 / 9. szám

XVIII. Évfolyam PITTSBURGH 7. PA. 1949 Szeptember

*? J&. szám

Egyház és műveStség

Aki csak valamennyire is emlékszik az ókor és a középkor történelmére, annak a szemében ez a két szó egymás mellett nem jelent különösebb nehézséget. Évszázadokkal országunk felfedezése előtt az egyház és a keresztyénség volt hosszu-hosszu időkön át a kultúrának legkomolyabb, legerősebb és legállandóbb hordozója.

A reformáció egyháza a nagy történelmi határvonal megvonása óta ennek a nemes hagyománynak a szellemében a komoly tudományosságnak mindenkor fáklyavivője volt. Magyar evangélikusságunk odahaza anyagi erőinek latbavetésével iskolákat tartott fenn, többszáz éven át mert az a meggyőződés sarkalta, hogy egyedül az evangéliumba vetett hit világánál járhat biztonságban és menekedhetik meg tévutaktól a tudomány, s a művészet egyaránt. Mikor az elmúlt esztendő az összes iskolák államosítását hozta magával, magyarhoni egyházunk jól tudta, milyen értékek forognak kockán, mit vészit el egészen biztosan s mi lesz az ára az “iskolafenntartás gondjaitól való felszabadulás”-nak.

De menjünk tovább e történelmi képnél. Hiszen mindegyikünknek, akik az óhazából jöttünk, kitörölhetetlenül a lelkében ég a templom és iskola együttes képe s nem birjuk felejteni Reményik Sándor intelmét,

“... Ne hagyjátok a templomot,

A templomot — s az iskolát!”

Azonban a történelmi felelősség most itt dörömböl a lelkünk ajtaján, itt — Magyar Amerikában, ha lehet és szabad ilyenről beszélni. Magyar evangélikus gyülekezeteinkre gondolunk, amelynek felnövekvő második-harmadik nemzedékére a legnagyobb erőfeszítés árán sem birjuk átörökíteni magyar evangéliumi kultúránkat. Mégsem efelett akarunk most siránkozni, olyan tény ez, amellyel akarva, nem akarva számot kell vetnünk. Ami szólásra késztet, az az, hogy mig hazánk evangélikus egyházai tovább hordozzák, elsősorban az egyetemi, a college-beli oktatás terén az iskolafenntartás drága örökségének szent terhét, addig magyar evangélikus gyülekezeteink ifjúsága szinte nem

is látja a hivő műveltség tárházának tágra nyitott kapuit s nem megy be rajtuk.

Külön hosszas beszélgetésben lehetne s kellene az amerikai evangélikus egyetemi oktatásról s az evangélikus college-okról szólni. Hogy mégis néhány jellemző dolgot röviden megmondjunk, hadd álljon itt néhány hevenyében összerakott szám.

Északon és Délen, Keleten és Nyugaton hirtelenében 26 evangélikus college-ot és university-t számoltam össze. A közelmúltban ezeknek az iskoláknak évi hallgató-létszáma túlhaladta a 22,000-et, ebből 14,000 volt a férfi és

8,000 a nő-ifjuság. Kisebb s nagyobb intézmények váltogatják közöttük egymást, némelyik ezernél is több, némelyik pár száz diákkal. A tudomány és művészet minden ágában alacsonyabb és magasabb tudományos fokozatok elérésére képesítenek ezek az iskolák s a kereskedelmi és gazdasági élet különböző feladataira, az emberi hivatások hosszú sorára nyújtanak igen értékes és messzemenően szilárd, komoly alapvetést. Amellett diák-intézmények egész sora nyújt otthont, élelmet, hajlékot, társaságot, kényelmet és nyugalmat az ifjúságnak. Magas képesítésű, ország-világszerte elismert tudós elmék irányítják s igazgatják az ifjú életek növekedését s a testi és lelki nevelés mindegyikükben elnyeri az evangéliumi egyensúlyt és összhangot. S a tanítás szelleme-lelke felett mindenütt a hit bizonyossága tündököl: “Hittem, azért szóltam!”

Magyar evangélikus népünk ifjúsága, magyar evangélikus szülők! Nektek szól és Titeket akar mellenragadni ez a felhívás! Ha adtok arra, hogy ennek az országnak a számára Ti is érték vagytok s nem csak egy szürke porszem milliárd más porszem között, halljátok meg ezt a hivogatást és hallgassatok reá. Hogy elfoglaljátok megillető helyeteket ebben a hazában, ahhoz pallérozott, csiszolt elmére s megingathatatlan hitre van szükségetek. Ezeket kínálják Nektek evangélikus college-aink és egyetemeink. Ne feledjétek, hogy őseitek s atyáitok ország-világ sorsát hivő és müveit nemzedék kezében tudhatják csak biztonságban. B. L.

í