Erős Vár, 1949 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1949-05-01 / 5-6. szám
14 ERŐS VÁR ifjú élet csak azért, hogy puszta önmagát megmentse. A németországi magyarok fokozatosan kallódnak. Hazafelé nem visz ütjük “kit erre, kit arra kergetnek a szelek”. Venezuella, Argentina már sokat felvett belőlük, Franciaországba is ezrével mentek át, csak a szabadság hazájába jutnak belőlük aránylag kevesen. S hogy hányán kallódtak el útjukon Isten és ember szeme elől, erkölcsi vagy testi pusztulásba, arról sehol sincsennek adatok. Csak sejtjük és érezzük, hogy sokan. Ebben a nyomorúságban osztozik a németországi magyar evangélikusok mintegy kétezer főnyi serege. Szórvány a szórványban. A legnagyobb evangélikus csoport egy városban talán harmincra tehető. Mégis él bennük, közöttük az egyház. Öt lelkész fárad soraik között emberfeletti nehézségekkel küzdve s reá utalva világi testvéreik segítségére csak azért, hogy el ne hallgasson köztük a testi-lelki sorvadásban egyetlen reménysége, egyedüli határozott utat mutató szó az Isten igéje. Ma ezt csak leveleiken át és igen szerény külsőbe öltözött újságukkal juttathatják el a nyájhoz, hogy ébren tartsák bennük az együvé tartozást. De ez az egész világon páratlan és egyedül álló szórvány-gyülekezet hisz Isten ígéretében s reméli, hogy ha a sötét felhő elvonul a békesség és öröm napsura ismét felragyoghat felette. Mi, akik a napsütéses oldalon járunk, tudjuk-e, hogy Isten minket is eszközeiül használhat az ő megsegítésükre? Beloptoczky “Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket” Márk 14:10 A mai kor embere anyagias gondolkozásmódja szerint felépített sajátos nevelési rendszerével nemcsak megakadályozza a gyermeket Jézus megismerésében és követésében, hanem Krisztust valósággal száműzte a gyermek életéből. Ezért Jézus hivó szava: “Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket” sohasem volt annyira időszerű, mint éppen napjainkban. Ezért fog* lalkozzunk vele. A ma embere mindent megad a gyermeknek, ami földi és éppen ezért múlandó. Csak eggyel nem törődik: a gyermek hitével, Istentől kapott halhatatlan leikével, melyet anyagelvüségénél fogva éppen ezért kárhozatra vezethet. A gyermek testének ápolása, értelmének fejlesztése szükségszerű követelmény ugyan, de azok mégsem helyezhetők valláserkölcsi nevelése és fejlődése elé, mert mint a Szentirás mondja: “Keressétek először Istennek országát és annak igazságát, a többiek mind megadatnak néktek.” A korszerűnek nevezett materiális nevelés elé, mely a gyermek testének ápolását s a puszta s hideg értelem pallérozását tartja egyetlen s legfőbb céljának, oda kell helyezni a gyermek benső lelki életének evangéliomi szellemben való nevelését, melynek egyetlen s legfőbb célja és feladata az, hogy a gyermeket valóban Krisztushoz vigye. A gyermek nevelője az egyház is, mely nevelői feladatát csak hivő és áldozatra is kész hívekkel és a hivatott nevelői szervekkel karöltve tudja eredményesen elvégezni. A gyermek Krisztushoz való jutását nagyban elősegíti az Isten Szent Leikétől megszentelt családi élet is. Krisztus kitárt karjaiba kívánkozó gyermeket nevel a bibliás szellemmel telitett otthon. Az ilyen családi közösség a felebaráti szeretetet nemcsak szájjal vallja, hanem gyakorolja is azt jótéteményeivel, az imádkozásban nem restül meg és Krisztust vallja igazi Urának s Mesterének. Az ilyen szülői otthon, a Krisztusban hivő lelkek igazi szeretetközössége, mert egyek a Krisztusban, vallásos családi milliöben felnevelkedett gyermek valóban Krisztus nyájához tartozó gyermek lesz. Éppen ezért kötelességtudó, másokat megbecsülő, hasznos munkás tagja lesz egyházának és a társadalomnak. Imádságainkban kérjük Istent, hogy az Ő szent Lelkének ereje által sok ilyen családot adjon evangélikus egyházunknak. A hivő családi élettel szemben áll a hitetlen szülők otthona. Ez a szülői hajlék nem Krisztusnak, hanem a világnak és az azt megrontó Sátánnak nevel gyermeket. Könyörtelenül s hideg kézzel tördeli le a gyermek lelkében azon gyenge hajtásait is, melyeket az egyház munkája fakasztott életre. Mit ér a gyermek testének épsége, értelmi képessége, ha mindezeket az önző anyagiasság szolgálatára irányítja a szülői gondolkozás. Éppen ezért az ilyen szülői otthon tékozlóvá válik, mert elfecséreli gyermekei lelki képességeit és értékeit. Krisztus kiömlött drága vérének váltsága nyomán jogot formál a gyermekre. Igen sokszor a beteg ágyon lázasan pihegő gyermeken vagy épen egy kis koporsón keresztül figyelmeztet bennünket arra, hogy Övé a gyermek. Lelki és testi javaink s a gyermek is csak sáfárságra adatott nékünk, melyről az ítélet napján számot kell adnunk. Különösen a gyermek lelke feletti sáfárságunkról kell majd sok szülőnek nehéz könnyeket hullatni. Azért a szülők kérjék imáikban Istentől a Szent Lélek vezetését, nevelői feladatuk hűséges betöltéséhez. A siker érdekében felette kívánatos, hogy a szülő ne elszigetelten és magára hagyatva küzdjön gyermeke hitre jutásáért, hanem karöltve azzal az egyházzal, melynek legszentebb törekvése az, hogy a gyermeket valóban Krisztushoz vezesse. A Sátán minden lehetőt elkövet, hogy a
