Erős Vár, 1949 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1949-05-01 / 5-6. szám
ERŐS VÁR 7 mondat ragadja meg: “Légy hív mindhalálig.” Amikor ott térdelnek egymás mellett, amikor a megtöretett testről beszél az apja és amikor nyújtja az ostyát feléje s az ostya az ajkát éri, feszült izgalom fut végig az egész testén. Azután a kiontott vérről hallja az igét. A nagy keresztre emeli tekintetét, mely ott áll az oltárképen. A sebekből patakzik a vér. Amint a kehelybe kóstol, beleremeg. Apja szavának töredéke jut fülébe: “tiérettetek adatik.” Különös érzés lesz úrrá rajta. Jézussal egyesült! Magához vette testét és vérét! Ujongani, kiáltani szeretne, de könnyes a szeme, az arca kipirult, átszellemült a tekintete, Jézus az övé, Ő Jézusé! Azután lelkében halkan ismét megcsendül az ige: “Légy hív mindhalálig, én néked adom az élet koronáját. * Elmúlt a konfirmációi ünnepély és az első úrvacsora. Elmúlt tiz év is azóta. Márti elkerült a szülői házból. Az első szeretet tüzének melege lassan elhamvadott. Egyre kevesebbet jutott eszébe a drága ige és egyre jobban elmosódott esküje. Életét nem Isten szentelte meg. A bibliája emléktárgy lett csupán, nem olvasgatta. Hiába kérte csendesen az apja, hiába sirt az édesanyja, hűtlen lett Márti az Ur Jézushoz, fogadalmához, szüleihez. De Jézus hű maradt. Akaratán kivül eljutott egy konferenciára. Isten elébe hozta újra ezt az igét: Légy hív mindhalálig.... Teljesen összetörte Őt. Megrettent lelkiismerete kínzón égette. “Számomra nincs már kegyelem, mert eljátszottam” — zokogta az előadó szobájában, amikor magángyónásra jelentkezett. Hogy mi történt ott vele és hogyan, nem tudom. De békességgel távozott az bizonyos, mert megtudta és megérezte, hogy “ő előbb szeretett minket” és azért kéri tőlünk ma is és mindenkor: “légy hív mindhalálig.” Garami Lajos A BAJVÍVÓ testvérek Fenyéren álltak fel, kezükben tőrrel. Villogtatják a meztelen vasat: Egyiküké lehet a talpalat Föld, melyért vívnak versengő erővel. Villám cikázik... Durván összecsapnak, Küzdnek az éjben, mennydörgés között, Fakó fénynél. A gyep véröntözött. Sokasodnak a bíboros sebajkak. És vív lerogyva is a két konok vad, A két testvér, mikor már egybeforrnak, Mint két kígyó, egymást halálra marva... .. .0, végzetes, bőszűlt vitézi torna: Kettéhasadt elbúsúlt Európa: Te küzdesz ott halálig a viharba! Hegyibeszéd — ma ÉLET ÉS ARANY Az arany kétségtelenül nemes fém. Rozsda nem fogja, állja az idő vasfogát. Az Ábrahám korabeli “Ur” város romjainak ásatásánál is találtak sértetlen aranytárgyakat. Rég porrá vált az ember, akinek testét egykor az aranyékszer ékesitette, az arany azonban túlélte gazdáját. Az emberiség története az aranyért való ádáz küzdelmek sorozata. Tenger vér folyt az aranyért. S az ismeretlen aranyásó temetetlen teste ki tudja hány aranymezőt tett csatatérré? Sokan magukkal vitték a sirba kincseiket, fejedelmi sirok sokszor kincseskamrákká váltak, — s vájjon mi hasznát vették kincseiknek ott? Az arany valójában csak jelkép. Ma nem vernek aranypénzt, a papir bankjegy éppen annyit ér. Népek ádáz tusája nem aranybányákért, hanem olaj mezőkért folyik, mert a kor áhított kincse a folyékony arany, az olaj. Arany, olaj, pénz mind csak eszközök. Velük szerzi meg mindazt az ember, amire vágyik: jólétet, pompát, bőséget, hatalmat, biztonságot. Nagy városok ragyogó kirakat-sora szemkápráztatóan tükrözi, hogy mi mindent használ a modern ember. Hamar feledjük, hogy nehéz évek kemény tapasztalatai megtanítottak arra, hogy milyen kevés dologra van igazán szükségünk, hogy mi minden nélkül is meg lehet élni. A világ minden értéke, modern életünk csillogó kerete, ezer kelléke jórészt hasznos és kívánatos. Hiszen az az Ur akarata, hogy műveljük a földet és éljünk annak javaival. Csak azt ne feledjük, hogy mindez csak addig tart, amig maga az élet. “Ne gyüjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemésztik és ahol a tolvajok kiássák és ellopják.” (Máté 6, 19.) Az arany túléli az embert, de az élet több mint az arany. Az az élet, amit Isten ad az ő gyermekeinek: örök, elpusztíthatatlan, mennyei élet. Sem rozsda, sem emberi ártalom, sem a halál hatalma meg nem emésztheti. E világ dolgai között járva, erre az életre fügesszük szemünket. Szépek az utszéli virágok, üdítő a forrás vize, — de utunk a csúcsra vezet.________________ G. Gy. SZERKESZTŐI HÍREK Olvasóink két uj névvel találkoznak az Erős Vár írásai között: Belopotoczky Lajos lelkész és Szalontay András tanító ur írásaival, akik készséggel sietnek amerikai magyar egyházunk szolgálatába ezen a vonalon is. Mindketten most jöttek Amerikába négyéves németországi hontalanságukból, ahol az ottani szétszórt magyar evangélikusok egyházi szolgálatát végezték. Az Erős Vár meleg szeretettel köszönti uj munkatársait s kérjük Istent, hogy áldja meg életüket és munkájukat magyar egyházaink javára is.
