Erős Vár, 1949 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1949-03-01 / 3-4. szám

ERŐS VÁR

3

UJ KÁLVÁRIÁT!

JÖJJ A KERESZT TÖVÉHEZ!

Áll a kereszt. A gyilkos vágy kielégül. A halált szomjazó tömeg kiélvezi magát. Isten Fia lehajtja fejét és kileheli lelkét. Keresztje tövében csak négyen állnak. A többi hive? A férfiak sehol, asszony van ott sok, de ők “távolról szemlélődnek vala” (Mt. 27:55)

A kálvária uj képe. Értünk a halált is szenvedő Krisztus és elbújt férfiak, szemlélődő aszszonyok.

Általános, hogy a templomokban több a nő, mint a férfi. Általános az is, hogy az egyház munkamezején több a szemlélődő, mint a dolgozó. Másutt is igy van, igaz, de ezzel ne nyugtassuk magunkat.

Jézus igy hivta el tanítványait: jer, kövess engem. Akik követték, azokat barátaivá fogadta. Isten országának munkásaivá tette és ezt a parancsot adta néknk: menjetek és tegyetek tanítványokká minden népet.

Jézus parancsa és elhívása elválaszthatatlanul összetartozik. Aki hívását meg nem hallja, nem lehet az övé, aki parancsát nem teljesiti, az nem maradhat az övé. Azzal kezdődik a keresztyénséged, hogy övé leszel és abban van a keresztyénséged, hogy igéjének hirdetője, példájának követője, szolgája vagy. Nem lehet tehát elbújni, és nem lehet csak szemlélődni.

Hiába terítenek dús asztalt fényes szobában, mit sem ér ha oda meg nem hívnak és mit sem ér ha a hívásra nem mész, elbújsz a kifogások köntösébe, vagy csak távolról szemlélődsz. A napsugár is csak akkor éltet, ha sugarai elé állsz és magadba szívod. Jézus igy mondotta: “az én testem étel és az én vérem ital, aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is őbenne” (Jn. 6:56—57). Testét és vérét Jézus a kereszten adta és a keresztben nyújtja. Igéje a templomból és a bibliából árad rád. Példája mindennapi életedben kell, hogy megvalósuljon.

Az elbújt keresztyénség félkeresztyénség, a szemlélődő keresztyénség nem keresztyénség.

Tudjuk, hogy Nikodémus csak éjjel mert Jézushoz menni. Az újjászületés drága igéit hallotta és nem lett belőle újjászületett ember. Félt az emberektől. Félt önmagától. Féltek a férfiak és mások is Jézus sorsa miatt és elvesztői lettek a legdrágább szolgálatnak, amely ben az evangélium hirdetői lehettek volna.

Sok a Nikodémus keresztyén. Jézus hívását meghallották. Lelkűk az Igében, az Igéből él. Nekik a hit napsugár, a krisztusi szeretet eső. Hívők, de nem “hívek”. Isten országa számára nem értékek. Véka alá rejtett gyertyák. Égnek, de nem melegítenek. Lángolnak, de nem világítanak. Csak maguknak élnek és nem járnak Krisztus nyomdokában. Bizonyságtevésük

nem hallatszik, krisztusi életük nem látszik. Általuk hit nem fakad, belőlük szeretet nem éled. Az egyház hiába vár rájuk, munkát nem vállalnak. Félnek. Hogy kitől, mitől? Ők tudják. Valamit féltenek. Hogy mit? Ők tudnák megmondani. De nem mondják.

Magukba rejtőzők, háttérbe szorulók, jöjjetek elő! Krisztus által mindenre van erő. Amit kaptatok Istentől, nyújtsátok mutassátok. Álljatok Krisztus egyháza szolgálatába. Legyetek erősek, férfiak; álljatok mozdithatatlanul, legyetek bátrak.

Tudjuk azt is, hogy Jézusnak sok hive volt. Megcsodálták beszédeit, cselekedeteit, de Vele kapcsolatba sohse jutottak. Mindig Vele voltak, de távolról. A keresztet szemlélő asszonyok is hivei Jézusnak. Sajnálják, de megérteni nem tudják. Szolgálatába állnának, de nem tudják, hogy hogyan, és elvesztői lesznek annak a drága pillanatnak, amelyben a halál felett győz az élet.

Sok a szemlélődő keresztyén. Benne vannak az egyházban. Minden érdekli őket. Nélkülük semmi sem történhetik. De mindig csak nézők. Megérkeznek, mire minden elkészült. Az Ige meg nem jutott a lelkűk mélyére. Vallásosságuk életté, keresztyénségük öntudatossá nem lett. Hogy miért? Talán ők sem tddják. Az élet leköti őket. Isten, hit, vallás, ha nem is másodrangú nékik, de mindennel egyenrangú és Isten országáért dolgozni, az egyházban munkálkodni ők sohsem érnek rá.

Szemlélődök, legyetek munkálkodók!

Ne mindig mások munkáját élvezzétek, munkátokkal másokat élveztessetek. Ne csak éljetek az elődökből, azon legyetek, hogy az utódok élhessenek belőletek.

Áll a kereszt. Keres Jézus. Hol vagy? Az elbújtak között? Vagy a szemlélődök között? Számodra fontos kérdés.

Szeretnél áldást, békességet, boldogságot. Mondd, hogy adja meg Jézus, mikor hívására nem figyelsz, keresztje tövébe nem állsz, asztalához nem ülsz, testét vérét nem kívánod! Aki kér az kap, aki keres az talál. De aki néma, szavát nem érteni, aki tehetetlen, azon segíteni nem lehet.

Szeretnéd másnak látni egyházadat, nagyobbnak, erősebbnek, ne az okokat kutasd, miért nem az és kik miatt nem az. Fogj munkához és önzetlen áldozatoddal mutass példát, munkáld, hogy olyan legyen egyházad, mint amilyen nagynak, erősnek, szépnek szeretnéd látni. Ne csak bírálj és ne csak szemlélj, szólj és cselekedj szivedből, hogy akik látnak, dicsérjék a mennyei Atyát! (Máté 5:16).

Rejtőzködésedből, szemlélődésedből jöjj a kereszt tövébe. Sokszor hivott, számtalanszor