Erős Vár, 1949 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1949-03-01 / 3-4. szám
2 ERŐS VÁR ség. Először érez a szivében békességet, biztonságot a nyújtott szeretetben. Köszönni se tudja hol kezdje. Végül is megszólal: Ki vagy te? S a könyörülő ember megszólal: Én vagyok a te régi gazdád. Az ifjú mester lehajtja a fejét, majd hozzáteszi “köszönöm, hogy megkerestél.'’ Az ifjú mester már gyógyulóban van. Sokat gondol elveszett családjára, még többször régi mesterére. A huszadik század ifjú mestere már újra kezdi a munkát. Egy utat már jnegpróbált, jutalma sár és vér, bűn és koldulás útját hozta. Ennyi célt érhet el az ember önállósága? Nincs más útja az emberiségnek? Nyisd fel két helyen a Bibliádat, az Élet Könyvét. Az első könyv legelső lapjain találkozni fogsz első mestereddel, akiről az van megállapitva, hogy Alkotód, aki téged saját képére és hasonlatosságára teremtett. A második könyvben pedig találkozni fogsz ugyanazzal a mesterrel, aki megszabadított, megáévá tette ügyedet, akit it már Megváltónak nevez az Uj Testámentum. Mind a két életről vannak emlékeid. Alkotód tiz parancsolata nevelt téged mesterré, a sárból a Megváltó emelt fel. Olvasd csak tovább az Uj Testámentom lapjait. Látod ott van írva mindaz, amit éretted tett, hogy megtaláljon. Keresztet vett a vállaira, meghalt érted, fel is támadott. Most beszél hozzád az Élet Könyvének lapjain keresztül: Ne félj, csak higyj,.... szeresd felebarátodat, tiszteljed a te Uradat s Istenedet és csak néki szolgálj.... Higyj és üdvözülsz.... Tudod mit jelent ez? A te Gazdád megtanított mesterségedre, de arra is, hogy miként kell tudásodat használni, kinek kell szolgálni tehetségeiddel, de még ennél is sokkal, sokkal tovább ment.... azt mondja, hogy légy hü mindhalálig s neked adom az élet koronáját. Nem pénzt, nem bosszúálló emberek feletti hatalmat, hanem egy olyan életet, amelyben a szépség koronája az, hogy örök. Huszadik század embere, ne akarj egészen önállósulni. Maradj egyhez hü, Alkotódhoz és Megváltódhoz, mert vele járva nem sár és örök enyészet a jutalom, hanem az örökélet koronája. Huszadik század embere ne dugd be füled, hanem eredj el és hallgass meg egy csodálatos történetet, neked szól, rólad mondja el Húsvéti prédikációban, hogyan szeret téged még ma is a te Gazdád, a te Alkotód és Megváltód. Fogadd el a sár után a neked készített koronát. Brachna Cleveland magyarsága Madács Imrének, az Ember Tragédiája halhatatlan emlékű szerzőjének egy mellszobrot állít a Magyar Kultur Kertben. EGYETEMES HÍREK Hontalanok bevándorlása még mindig hihetetlenül lassan megy. Vannak olyanok is, akik azért nem tesznek semmit az érdekükben, mert attól félnek, hogy miattuk majd nem lesz munka és éheznünk kell. Bizony ezeknek mondja majd az Ítélet napján^ Jézus: “távozzatok tőlem ti gonosenak tevői. Éheztem és nem adtatok enni, szomjuhoztam és nem adtatok inni.” Azok pedig jámboran kérdezik majd, mikor lett volna, hogy éheztél és ne madtunk enni, szomjuhoztál és nem adtunk inni? Jézus válasza pedig ismét csak ez lesz: “Bizony mondom néktek, amennyivel ezt megtettétek az én kicsinyeimmel, velem tettétek meg. ‘Jót tegyetek mindenekkel, de különösképpen hitetek cselédeivel.” Vájjon nem szól-e túlságosan nekünk, amerikai magyar evangélikusoknak ez az intés? + Az élet tragédiája világosan tükröződik az alábbi állítólag igaz esetben. 1918-ban egy welsch családnak kisgyermeke született Kanadában. A gyermeket George Woodrow névre keresztelték, az akkori két nagy államférfi Lloyd George és Woodrow Wilson után. Nagy álmokkal indult el a kis gyermek élete. Szülei több felé vándorolgattak az országban, de mindenütt csak balszerencse várta őket, úgyhogy iskoláztatása is elmaradt, mindössze olvasni tanult meg, de írni már nem. Az éhezés és ruha gondja szinte mindennapi vendég volt náluk. A második Világháború 1940-ben őt is hadiszolgálatra hívta. Innen Íratta a katona-lelkész utján első levelét, melyben boldog, mert először életében van rendes ruhája és mindennapi biztos kenyere. 1945-ben életét adta Iwo Jima nagy harcában. Tragikus? Nem. Az igazi tragédia az volt, hogy ez az ifjú sohasem élt. Amig e földön járt, nem szorítottunk neki hajlékot, nem osztoztunk vele mindennapi kenyeret, nem ruháztuk fel a tudás szép eszközeivel. Amikor érettünk kellett az életét adni, akkor volt készség bennünk felerősíteni és felruházni a temetésére. Az a tragédia, hogy mi emberek igy élünk és gondolkozunk s a testvéri szeretet nagy parancsát nem akarjuk megtanulni Jézustól. + A magyarhoni evangélikusság heti lapja az Uj Harangszó sok kedves hirt és még több egyszerű tanítást hoz hetenként Magyarországról. Akik szeretnének előfizetni a lapra, Írjanak a következő címre: Uj Harangszó, Győr, II. Petőfi étr 1. Hungary.
