Erős Vár, 1948 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1948-05-01 / 5. szám
ERŐS VÁR 5 EURÓPAI LEVEL Stuttgart, 1948 február 1. Kedves amerikai magyar Testvérem! Legelső európai levelemben megadtam az alapot. A tulajdonképpeni lelki, világnézeti, erkölcsi sha úgy veszed, esetleg nemzetpolotikai okát is annak, hogy tulajdonképpen miért is csődült ide Nyugatra, Ausztriába és Németországba az a nyomortömeg, amelyet általában manapság D. P.-nek neveznek. — Elmondtam, hogy ez a sokmilliós népség miért nem térhet vissza ősei földjére, megszokott életkörülményei közé. Azért, mert ezek a körülmények már nem állanak fenn.... Elvitte az “árviz”.... Ezalkalommal is nagy általánosságban irok Neked, — de nem ám a “lelkiekről”, hanem nagyon is a fizikai életünkről, a mindennapokról és a vegetálásunkról, amelyet vakmerőség életnek csúfolni.... “Nemcsak Igével él az ember, hanem kenyérrel és szalonéval is” — mondja a közmondás. Tehát akármilyen közönségesen hangzik is: enni kell, hogy az ember valóban ember lehessen! Aki többesztendős koplalást még nem próbált ki a saját bőrén, annak csak gyenge képzetei lehetnek arról, hogy milyen nagyarányú erkölcsi és szellemi nivósüllyedést jelent a korgó gyomor. Irtózatos, örökké nyomasztó érzés az, amikor az embernek a nap minden szakában az evésen jár az esze, Valóságos csoda, hogy akadnak még közöttünk olyanok, akik vallási, filozófiai, tudományos, művészi és gazdasági problémákkal tudnak foglalkozni. Erőt kell venni magunkon, mélyen a lelki világba kell viszszavonulnunk, el kell feledkeznünk teljesen a külvilágról és valóságos indiai önszuggesztióval kell megszüntetnünk a fizikai fájdalmakat, amiket az éhség idéz elő. Minderre szükség van, valahányszor gondolkodó ember módjára kívánunk önmagunk és a világ előtt szerepelni. Ezúttal én is igy teszek. Felülemelkedve a percek kínzó éhséggyötrelmein, mint harmadik személy szeretném bemutatni magunkat.... Vájjon mit is kap ““enni” ez a teremtés, ez a homo sapiens ahhoz, nehogy a tollat is kiejtse a kezéből nagy gyöngeségében? Errefelé “Éhségkalóriának” nevezik azt a napi 1389 kalóriát, amely hivatalosan van megállapítva. A most kővetkező 28 napra tehát egy felnőtt személy a következő tápanyagokat veheti magához: 9 kg kenyér, 1250 gr tésztaféle, 400 gr hús, 50 gr vaj, 62.5 gr sajt, 3 liter fölözött tej, 1 kg cukoor (ennek egyharmada fehér kristálycukor, a többi sárga nyerscukor), 500 gr friss hal, vagy sóshering, 8 kg krumpli és 125 gr pótkávé. Se több, se kevesebb! Erre mondják, hogy a meghaláshoz sok, az élethez kevés.... Karácsony körül kiosztottak családonként 100 darab Sacharint, fejenként 500 gr savanyukáposztát, férfiak egy fél liter, nők egy negyed liter bort kaptak. A nagy szárasság miatt már egy éve főzelékről beszélni sem lehet. Nos, tessék, — amerikai magyar Testvérem! Add oda feladatnak, hogy háziasszony-feleséged egy hónapon át lássa el a fentiekből a családot... A mi asszonyaink megoldották a leckét. íme, egy heti étlapunk: Ebédek, — Hétfő: levesporból leves, főttkrumpli sózva. — Kedd: Hig csontleves befőzött tésztával, kukoricamáié. — Szerda: Krumplileves marhavér, sóskrumpli. — Csütörtök: Krumplifőzelék, kompót szárított almából. — Péntek: Borsóleves, pudding. — Szombat: Hig csontleves, főttészta grízzel. — Vasárnap: Húsleves (30 dkg húsból), mártás, krumpli, árpakása, feketelisztből almás-kalács (de csak olykor). Vacsora. Mindig csak az, ami étel ebédről megmarad.... Reggeli. Erről leszoktunk. Esetleg német-tea (különféle füvekből). Délután néha pótkávéból készült lötty, hogy mégis legyen valami.... Havonta egyszer sajtostészta már luxust jelent. A sósheringre meg sok vizet lehet inni. Jó, hogy 9 kg kenyér van, amikor csak 4 kg volt, akkor csak szerdán és szombaton vásárolhattunk kenyeret, a liszt a befőzéshez kellett. Fűszerféle ismeretlen. Hagyma, köménymag kevés. Bors, tea, kakaó, csokoládé, déligyümölcs, — álom. Babkávét csak a feketések isznak, — de feketén aztán mindent vehetne az ember. Ehhez azonban sok-sok pénz és mégtöbb ékszer, arany, óra, Írógép, fényképezőgép, ruhaanyag, stb. kellene, ha volna. Amerikai magyar Testvérem! Olvastad-e már azt a mesét, hogy 1936-ban a Népszövetség Genfben mit határozott? Szerinte egy munkát nem végző embernek napi 2400 kalóriára van szüksége. Könnyű munka mellett 2790, közepesnél 3200, nehéz munkánál pedig 4000 kalória kell! Ahhoz, hogy 2400 kalóriánk legyen, kell: 10 kg kenyér, 2 kg liszt, tésztaféle, borsó, bab, lencse, méz, stb, 2 kg hús, 2kg zsiradék, 1 kg sajt, 2 kg cukor és 10 kg burgonya. Hogy mi kellene, — azt jól tudjátok Ti és tudjuk még mi is.... De, hogy mi aza “Nincs”, — azt csak mi tudjuk. Kívánom, hogy Ti sohase ismerkedjetek meg vele! A legkissebb élelmiszercsomag, amit európai rokonaitoknak, ismerőseiteknek küldtök, — boldoggá, jóllakottakká tesz családokat. Ha csak egy-két napra, vagy egy-két hétre is, de mégis! Igaz, sokan vagyunk, nagyon sok csomag kellene. Sokan vagyunk, akik csak fényképeken láttunk mindmáig szeretetcsomagot, a
