Erős Vár, 1947 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1947-10-01 / 10. szám
2 ERŐS VÁR Testvérszivek Amerikában Amerika... A háború előtti időkben annyira messze volt hozzánk, annyira rajtunk kívülállónak éreztük, hogy — valljuk meg őszintén — nem igen érdekelt bennünket. — Amerika ... A háború nehéz éveiben elérhetetlen álomvilág volt számunkra; a béke és jólét boldog világrésze, ahol nincs háború, nincs jegyrendszer, (sajnos volt — kiadó) nincs ruhátlanság, nincs fagyoskodás és nincs koplalás. — Amerika... A háború után fátyolos szemmel és megilletődött lelékkel érezzük, hogy Amerika nemcsak ennivalóban és ruhában, hanem szerető szivekben is gazdag ország. A testvérszivek e dobogása mozgásba hoz hatalmas hajókat, elindit egész hajókaravánokat, amelyek nyomán itthon sok családban megenyhül a gond és elviselhetővé válik a szegénység és kifosztottság. Érdekes, megható esetek adódnak a szeretetmunka ez áldott területén. Az elmúlt évben egy tőlünk évtizedekkel ezelőtt elszakadt s itthoni hozzátartozók nélküli asszonytestvérünktől két hatalmas szeretetcsomag érkezett lelkészi hivatalunk cimére. Küldője iskolás gyermekeink felruházására szánta azok tartalmát. Karácsonykor 34 felpéci iskolásgyermek szemében csillantak meg a hála könnyei e bőkezű adakozás nyomán. Ugyancsak ez az idős aszonytestvérünk a többek között egy szegény menekült s teljesen ismeretlen családnak egy nagy ruháscsomagot, iskoláinknak írószereket és betegjeinknek orvosságot küldött. S mit kíván mindezért cserébe? Szerény levelében arra kéri gyülekezetünket, hogy halála esetén harangoztassuk ki. Könnyek között olvastuk levelét, könnyek között kértük reá s kedveseire Isten áldását. Gondolunk-e ezekben a külföldi segélyeket hozzánk juttató időkben arra, hogy az eddig mondottakon felül érdemes, sőt kötelességünk volna mást is, többet tudni azokról, akik idegen világrészből felénk fordítják tekintetüket s szivüket? Kik ezek a jókedvű adakozók? Legyünk mindenekelőtt tisztában azzal, hogy nem az úgynevezett úri vagy vagyonos osztályból valók. Emlékezzünk arra, kik vették a háború előtt az amerikai vándorbotot kezükbe? Azok, kiknek itthon már igen fájt az élet. Akik itthon a kisemmizettekhez, az útfélre taszitottakhoz tartoztak. Mostoha körülményeik közül elmentek szerencsét próbálni. Legtöbbször égő sebet vittek szivükben a mi magyar múltúnk közös vagy egyéni bűnei miatt. Akiket ez a föld eltartani nem tudott s akiket mi nem egyszer kitaszítottunk magunk közül, most szemrehányás és neheztelés helyett felénk sugározzák szeretetüket és keresetük nem csekély részét elküldik, hogy szeretetadományaikkal könnyeket szárítsanak s felhőket oszlassanak szemünkből s homlokunkról. Bármekkora öröm és segítség is mind ez nékünk, ne feledjük, hogy minden egyes Amerikából érkező szeretetcsomag egyben vád is felénk, ítélet is rólunk. Mit tudunk még amerikai magyar testvéreinkről? Több alkalmam volt hol egy-egy amerikai magyar újságot, hol egy-egy levelet elolvasni. Mindegyikből azt látom, hogy ők öntudatosabb magyarok s hazájukat jobban szeretik nálunk. Hiába vitték ki álmaikat, terveiket vagy itthon sebeiket Amerikába! A kivándorló nemzedék az óhazától nem tud elszakadni. Talán az utódok lelkében az idegen élet meglazítja az itthoniakkal összekötő szálakat, de az első nemzedék leikéből semmi sem tudja az akáclombos faluja képét kitörölni. Ez a kiszakadt nemzedék ha imádkozni akar, lélekben még mindig visszatér fehér falu kis templomában itthon hagyott üres helyére. Akármilyen keresztet vittek ki vagy viselnek is, lelkűk vissza-visszatér az itthoni csendes temetők keresztfáihoz, amelyek alatt azok pihennek, akik őket valamikor remegő szívvel és reszkető ajakkal elbucsuztatták, de hazavárni tovább nem tudták. Nemcsak magyarságukról, vallásos életükről is van tudomásunk. Szabad egyház szabad államban. Ez az amerikai vallásos élet jellemzője. Éppen nem jelenti azonban ez a szabadosságot vagy az egyháztól való elfordulást. Amerikai testvéreink sokkal nagyobb önkéntes áldozattal tartják fenn egyházukat, mint mi a mieinket. Sokkal erősebb lelki közösségben élnek, semhogy abból magukat kiszakíthatnák, vagy kiszakítani akarnák. Gyermekeiket mind vallásos nevelésben részesítik. Óriási szerepük van e téren a vasárnapi iskoláknak. Emellett sokkal nagyobb az egymásért érzett felelősség és az egymás iránti szeretet, mint közöttünk itthon. Az elmúlt év őszén ment vissza egy kedves hívünk Amerikába. Nem tudjuk megindulás nélkül azokat a szeretetet sugárzó újságcikkeket olvasni, amelyekkel őt amerikai magyar testvéreink üdvözölték. Végül tegyük fel a kérdést: mit tudnak amerikai magyar testvéreink rólunk? Döbbentsen meg az az igazság, hogy sokkal többet, mit gondolnánk. Újságjaik nem egyszer hamarabb hozzák a magyar híreket itthoni újságjainknál. Ismerik a magyar élet jelenségeit, nehézségeit, kérdéseit és bűneit. S mégis minden sor Írásuk, minden újságuk tele van érettünk aggódó és segíteni kész szeretettel. És mi erre a mi válaszunk? A magunk dadogó köszönő szava helyett küldjük imádságunkat Istenhez amerikai testvéreinkért, nékik pedig küldjük Isten szent igéjét: “A szeretet soha el nem fogy.” (I. Kor. 13. 8.) Dr. Győrffy Béla felpéci lelkész. (Uj Harangszó/ TESTVÉR! Végrendeletedet készíttesd el, amig fiatal vagy s testben és lélekben egészséges. Testvér, légy áldássá anyaszentegyházad részére halálod után is, ne feledkezz meg végrendeletedben egyházadról se.
