Erős Vár, 1947 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1947-06-01 / 6. szám
XVI. ÉVFOLYAM PITTSBURGH 7, PA. 1947. JUNIUS 6-IK SZÁM GONDOLATOK PÜNKÖSD NAPJÁN Irta: Papp János László, buffalói ev. lelkész “Mikor a pünkösd napja elérkezett, mindnyájan 'együtt voltak ugyanazon a helyen.... Naponta egyakarattal, állhatosan a templomban voltak.... Az Ur pedig napról-napra gyarapította a gyülekezetét.” E szavakat találjuk feljegyezve az Apostolok Cselekedeteiről irt fejezetben. (Úgy érzem, hogy a mi ünneplésünk is csak úgy lehet teljes és IGAZI ÜNNEPLÉS, ha meglesz miközöttünk is az EGYAKARAT. Erre az egyakaratra van ma szüksége nemcsak gyülekezetünknek, nemcsak a magyar népnek, hanem a világ összes népeinek!) A világ összes népei erőpróba előtt állanak. Nem a testnek, hanem a léleknek erőpróbája előtt. Egyes nemzetek azért harcolnak, hogy külön-külön a maguk számára kiharcolják az első helyet a világ népei között. Ez az első helyre való tülekedés oltotta be az embernek szivébe a gyűlölködés és széthúzás átkos szellemét. Évszázadokon keresztül embermilliók pusztultak el hamis jelszavakért és egyes emberek hiúsága és hatalomravágyása miatt. Az egyenetlenség tüzét szórták el az emberek közé mindazok, akik a maguk elsőségét mindenek elé akarták helyezni. Nem akarták az emberek sohasem megérteni, hogy az ÉLET SZOLGÁLAT és nem egymás felett való uralkodást jelent. Az egyakaratra sohasem volt olyannyira szükség éppen, mint napjainkban. Országok, nemzetek pusztulnak el szemeink előtt. Szebb jövőt érdemlő tervek oszlanak semmivé! Miért? Mert DÚL MINDNYÁJUNK KÖZÖTT AZ EGYENETLENSÉG. Vonatkoztatható ez a mi magyar népünkre is, amelynek történelméből a következőket állapíthatjuk meg és világosan láthatjuk, hogy nem a sajóparti, sem a mohácsi csata nem végződött volna olyan szégyenletes összeomlással, ha a politikai gyűlölködés, a véresszáj u demagógia, a hatalmi éhség, az általános engedetlenség és fegyelmezetlenség már évekkel előbb be nem szennyezi, meg nem bontja a magyar életet. A magyar nép sokat tanulhatott volna ezeréves történelméből, de úgy látszik újabb tragédiát akar kicsikarni a sorstól a magfa számára. Nem volt elég a századok, szenvedése, mert újabb és újabb hibáinkkal szinte kikényszer it j ük, hogy a szenvedések magarája zuhanjon újra mireánk. A keresztyén egyházban és annak évezredes történetéből is sok tapasztalatot vonhatnánk le a magunk okulására. A figyelmeztetést azonban legtöbb ember nem szereti, mert nem akar szembenézni hibáival és bűneivel. Pedig csak akkor haladhatunk előre, csak akkor fogja gyarapítani napról-napra a népek gyülekezeteit a Mindenható, ha az első keresztyének példáját véve alapul MEGTEREMTJÜK egymás között az egyakaratot. Egyakaratot magyar jövőnk és keresztyén egyházunk boldogulása érdekében. Egyakaratot a gyülekezeti, a társadalmi, a nemzeti és nemzetközi életben. Ez az EGYAKARAT azonban nem szabad az emberek akarata legyen! A mi akaratunk csak akkor hozhat áldást mindnyájunk életére, ha ezt az emberi akaratot párhuzamba hozzuk Isten akaratával. Vagyis meg kell tanulnunk megismerni Isten akaratát mielőtt a mi gyarló emberi erőnk akarata alapján cselekednénk. Isten akarata az, hogy minden ember békességben éljen egymással, Isten akarata az, hogy az EGYENETLENSÉG és HÁBORÚ megszűnjön a világ népei között. Isten akarata az, hogy TE és ÉN, vagyis mindnyájan egymással harmonikus békességben és boldogságban éljünk. A mai kor elsősorban a keresztyén embert teszi felelőssé és hivja fel BIZONYSÁGTEVŐ MUNKÁRA. Mi, akik Krisztus híveinek valljuk magunkat meg kell találjuk a módot arra, hogy az EGYAKARATOT megteremtsük MINDEN NÉPEK KÖZÖTT. Mi ismerjük Isten akaratát és ezért könnyebben vezethetjük reá a tévelygő embertársainkat is a helyes ösvényre. Elsősorban azonban MAGUNKNAK KELL EGYAKARATON LENNI. Nemcsak be
