Erős Vár, 1942 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1942-06-01 / 6. szám

VOL. 10. ÉVFOLYAM 1942 JUNIUS No. 6. SZÁM

SZABADSÁGUNK

HÁBORÚS IDŐK mindig felfokozzák a hazafias megnyilatkozások számát és jelentőségét. A háborúnak tudható be, hogy utóbbi időben több gyülekezetünk avatott zászlót: legutóbb a Clevelandi Első Egyház, a New Brunswicki Egyház és a pittsburghi gyülekezet. Bizonyára máshol is avattak zászlót a mi evangélikus családunkban, csak nem kaptunk hirt az eseményről.

E ZÁSZLÓAVATÁSOK szimbólumai evangélikus népünk ama készségének, hogy hűségesen teljesiti mindazokat a polgári kötelességeket, melyek a háború következtében népünkre hárulnak. Jézus kijelentése: “Adjátok meg Istennek, ami az Istené és Cézárnak, ami a cézáré” — ezekben az időkben jut teljes érvényességre.

UGYANAKKOR e zászlóavatások hitvallást is jelentenek. Tudjuk, hogy a csillagsávos zászló lényegében SZABADSÁGOT jelent és amikor amerikai zászlót avatunk, akkor vallást teszünk az amerikai polgár szabadságában való hitről, e szabadság értékeléséről és megbecsüléséről.

AMERIKAI EVENGÉLIKUS MAGYAR népünk életében ez a SZABADSÁG három téren válik valósággá. Mi amerikai evangélikus magyarok az a,merikai szabadságoknak főleg három ágát tapasztaljuk meg úgy, mint ami nekünk uj érték és drága ajándék. Számunkra aktuálissá az amerikai szabadság mint vallásszabadság, szólásszabadság és egyéni szabadság válik.

A vallásszabadság Amerika egyik legnagyobb ajándéka. Mi tudjuk, hogy a vallásszabadságnak ekkora mértéke nincs sehol a világon. Tudjuk, hogy a békebeli Magyarországban is mennyi megalázásnak, rágalomnak, kisebbítésnek, sőt sok esetben egyenes üldözésnek voltunk kitéve, mi evangélikusok, mert az egyik legkisebb számú protestáns felekezethez tartoztunk. Ezek a vallásunkat megalázó megkülömböztetések nem szűntek meg azóta sem. Odahaza még ma is kevesebb joga van az evangélikus vallásu embernek, mint, teszem fel, a római katholikusnak és a mi evangélikus gyülekezeteink az állam részéről mindenkor más elbánásban részesültek, mint az államvalláshoz tartozó gyülekezetek. Tovább megyünk. A mai háború idején olvassuk eleget, hogy a Krisztus vallását az egész vonalon támadják és a Krisztus evangéliuma mellett való bátor kiállás nem egyszer nagy veszedelmet jelent a Krisztus hü követőjére.

AMERIKA A VALLÁS-SZABADSÁG HAZÁJA. Ez állitás azonban eszembe juttatja Pál apostol intését: “CSAKHOGY A SZABADSÁG ÜRÜGY NE LEGYEN A TESTNEK.” Sajnos az a tapasztalatunk, hogy a mi evangélikus magyarságunk egyik nagy része nem becsüli meg azt az áldott vallás-szabadságot, ami itt Amerikában az ölébe hullt. Arra használta a vallásszabadságot, hogy kidobta a vallását az ablakon. Hiába tesz az amerikai függetlenségi nyilatkozat vallást az aláírók azon meggyőződéséről, hogy Isten teremtette az embert és pedig egyenlőnek (“all men are created equal”) és hiába van ráirva még az amerikai aprópénzre is, hogy “Istenben bízunk” (In God we trust”) rengeteg amerikai magyar evangélikus ember a pénzben bízik és nem abban, akire még az amerikai pénz is felhívja figyelmét. Amerikában szabad templomba járni és nem járnak. Amerikában lehet bátran lutheránusnak lenni és ezért sokan semmik sem. Az a nagy kényelem, amivel itt evangélikus vallásu lehet az ember, megártott ezeknek. Visszaélnek a szabadságukkal. Ürügynek használják arra, hogy ne legyen semmi vallásuk. A szabadság “ürügy a testnek,” ürügy a pusztán testnek, testben és testért élő embernek arra, hogy ne törődjön semmit az ő Teremtőjével, Megváltójával, Megtartójával.

NEM MÉLTÓ A SZABADSÁGRA azonban

T