Erős Vár, 1942 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1942-06-01 / 6. szám
2. oldal ERŐS VÁR 1942 junius hó az, aki nem él vele, hanem VISSZAÉL vele és arra használja, amire e szabadság megteremtői nem szánták. Az amerikai szabadság megteremtői nem szánták a szabadságot arra, hogy a gangsztereknek utat nyissanak vele, de mégis rengeteg gangszternek épp az amerikai törvények által meghagyott szabadság adott módot arra, hogy visszaéljenek a törvény türelmével. Az amerikai szabadság megteremtői arra se szánták ezt a szabadságot, hogy utat nyissanak a vallástalanságra, de az a rengeteg ember, aki nem tudja megérteni és meglátni ez ajándék nagyságát, arra használja ezt a szabadságot, hogy visszaéljen vele. Pedig a vallás-szabadság azt jelenti, hogy mindenkinek jogában áll szabadon, lelkiismerete szerint imádni az Istent. A szabadság megteremtői nem is álmodták azt, hogy lesznek, akiknek nem kell az Isten sem. AMERIKA A SZÓLÁS-SZABADSÁG HAZÁJA. Ezt sehol se tapasztaljuk meg jobban, mint magyar templomainkban. Magyarország hadat üzent Amerikának és Amerika végül is viszonozta a hadüzenetet. De mi tovább is hirdethetjük magyar nyelven az Isten igéjét. Amerika nem veszi el öreg magyar testvéreinktől azt a gyönyörűséget, hogy hallhassák az Isten igéjét azon a nyelven, mely az egyetlen, melyet igazán értenek. De mi történik? Az, hogy az ingyen kapott ajándékot nem becsülik az emberek. És az ingyen szabadság értékét nem látja az, aki gondolkozni nem akar. És rengeteg ember van, akinek ott volna a helye az Isten házában, de elmarad. Nem él azzal a szabadsággal, melyért annyi ember ontotta vérét. Hány ezer ember vándorolt ki a megszállott területekről amiatt, hogy nem beszélhette a nyelvét? Hány ember szenvedett börtönt, kinzatást, sőt halált azért, mert ragaszkodott magyar nyelvéhez? És ime, fájdalommal kell látnunk, hogy evangélikus múltú népünknek a fele nem becsüli az ajándékba kapott nyelvi szabadságot, nem él vele. Rengeteg közöttük oly irgalmatlanul beszéli az angol nyelvet, hogy kin hallgatni, de nem használná a magyar nyelvet és szégyeli használni azt a szabadságot, mely Amerika LEGNAGYOBB AJÁNDÉKA A BEVÁNDOROLTAKNAK. Tanuljunk meg angolul, igenis. Mindenkinek kötelessége megtanulni annak az országnak nyelvét, mely kenyeret és hazát adott neki. De nem kell eltemetni azt a nyelvet, melyet szabadságjogaink birtokában bátran használhatunk. A napokban látogattam meg egy Pittsburghba került családot. Egy angol lelkésztársam hívta fel rá a figyelmem, hogy van a családban egy idős asszony, aki nem tud angolul és aki azt állítja, hogy sohse hallott a lutheránus egyházról, de a gyermekei szerint Magyarországon, az evangélikus vallásban született. Meglátogattam. Mikor (angolul) bemutatkoztam, nem engedett be. Próbáltam vele magyarul beszélni, nem volt hajlandó egy magyar szót sem szólni. Továbbra is angolul hajtogatta, hogy ő nem jár magyar templomba. De angolul se tudott az Istenadta, mert oly kiejtéssel beszélt, hogy nincs a világon ember, akivel el tudná hitetni, hogy ő amerikai. íme valaki, akinek a szabadság ürügy a testnek. Ahelyett, hogy megbecsülné azt, amit ez az ország megad neki, szégyeli, és bűnös sokezer más társával abban, hogy magyar egyházaink vergődnek, és magyar lelkészeink oly munkát végeznek, amihez hasonló csak az lehet, ha valaki pohárral próbálná az Erie tót kimerni. Ugyanide tartozik a mi magyar iskoláink kérdése is. Természetes, hogy Amerikában született és nevekedett gyermekeink amerikaiak. Nem nevelhetjük fel őket, mint idegeneket. Nem volnánk becsületesek ehhez az országhoz és gyermekeink boldogságát se szolgálnánk vele. De még senkinek se ártott, ha két nyelvet tudott. És senkinek sem ártott, hogy nagyszülei nyelvét beszélte. Minden müveit amerikai büszke arra, ha még egy nyelvet tud. — Hol van az az ország, mely megengedi, hogy földjén a vele ellenséges állapotban lévő ország nyelvét tanítsák? Amerika az egyetlen ország, mely azt megengedi. Használják ezt a szabadságot? A felelet megint csak az, hogy “nem.” Csak tizedrésze jár magyar iskolába azoknak a gyerekeknek, aki járhatna. Kilenc-tized része meg elvész örökre a magyar gyülekezetek számára és ezzel megakadályozza magyar gyülekezeteink sima átolvadását az amerikai életbe. A harmadik szabadság az EGYÉNI SZABADSÁG. Minden embernek joga van a függetlenségi nyilatkozat szerint boldogságát úgy keresni, ahogy ő azt jónak látja. (“Pursue of happiness.”) De a szabadság megteremtői nem azt képzelték, hogy mindenki keresheti úgy, hogy letapossa vele a tisztesség, az erkölcsi törvény szabályait. Rengeteg kivándoroltnak megártott a szabadság, mert nem tudott vele élni. A szülők magukkal hozott komoly erkölcsi felfogását a hajnalig kimaradozó fiuk-lányok “ókontris” ostobaságnak mondják és elütik azzal, hogy “Amerikában mindent szabad.” Szabad, persze, hogy szabad. De a szabadság megteremtői azt akarták elérni, hogy minden embernek joga legyen A SAJÁT LELKIISMERETE
