Erős Vár, 1942 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1942-01-01 / 1. szám
2. oldal ERŐS VÁR 1942 január hó szedelem fenyegeti szabadságunkat, vagyonúnkat, .vereseti lehetőségeinket, kell, hogy a keresztyén élő hitnek lutheri magaslatára eljussunk, melyen már szívvel tudjuk énekelni azt, hogy: “Kincsünk, életünk, nőnk és gyermekünk, Mind elvehetik! Mit ér ez őnekik? Mienk a menny örökre!” S a halál és az anyagi veszteségek csak egyik oldalát képezik a háború okozta veszedelemnek. Itt van előttünk egész, irtózatos, fenyegető nagyságában a minden háború által nagyra növelt erkölcsi veszedelem, mely annyira úrrá lesz fiainkon és lányainkon háború idejében. Amikor minden bizonytalan, akkor a fiatal lélek nem szeret és nem tud könnyen szilárd erkölcsi alapokon megállapi. A külső bizonytalanság bensőleg is bizonytalanná teszi őket. Ezért és sok más mindenért van égető szükség az egyházra. Háborúhoz nemcsak pénz kell, nemcsak fegyver kell. Minden fegyvernél fontosabb az, hogy a háborút vivő nép MILYEN LÉLEKKEL áll szemben az ellenséggel és az ellenséges támadás által felidézett veszedelemmel. Az a fél győz, aki lelki megnyugvással, félelem, ijedtség, riadtság nélkül tudja megtenni a kötelességét; az a fél győz, aki tudja, hogy miért harcol és hisz ügyének igazságában. Mindezek lelki dolgok és ezeknek a megteremtésében az Egyháznak jut a döntő szerep. Épp azért Evangélkus Egyházunk nem riadt vissza attól, hogy nagy programmal ne vesse bele magát a nemzet lelki megmentésének munkájába. Erre épp oly szükség van, mint a fegyverekre. És épp azért, ha mindent meg is teszünk a Haza szolgálatában, ne felejtsük el, hogy Krisztus Urunk azt mondotta, hogy “adjuk meg Cézárnak azt, ami a Cézáré és Istennek azt, ami az Istené.” Ha a földi haza meg is követeli tőlünk munkánk gyümölcseinek a feláldozását, annak nem szabad odáig menni, hogy elvegyük Istentől azt, ami az Istené. Nem lehet szó arról, hogy az egyház “huzza össze magát” a háború idejére, mert az egyház sohasem élt máskép, mint végkép összehuzódott állapotban. Az egyház sohasem költött luxusra s — legalább is a mi egyházunk — sohasem fizet te túl a munkásait. Mindég az egyházi munkások, lelkészek, tanárok, tanítók voltak azok, akik képzettségükhöz viszonyítva oly kevés “fizetésért" dolgoztak, hogy emiatt például a közoktatásügyi hatóságok nem ismerik el némelyik egyházi egyetemünket se. Minden más munkamezőn ezek az egyházi munkások megkereshetnék mostani jövedelmük háromszorosát is és mikor megelégszenek azzal, amit az Egyház szolgálatában keresnek ,akkor ezzel oly áldozatot hoznak, amilyet nagyon kevesen tartanak nyilván; pedig ha kiszámítanánk, hogy ez az áldozat mit tesz ki, akkor belátnánk, hogy nemi egy templom építési költségeinek a nagy részét és nem egy gyülekezet adósságtörlesztésének tekintélyes részét kiteszi az, amit az egyház fizetett tisztviselőjének lemondása révén takarított meg a gyülekezet. Ezt nem zúgolódásból írjuk, hanem azért, hogy rámu tassunk arra a tényre, hogy az egyház sohasem költekezett, mert a munkásai mindég készek voltak a Krisztus ügyéért beérni a kevesebbel, hogy a Krisztus ügye jobban haladjon előre. És éhből következik az is, hogy az egyház nem húzhatja össze magát, mert már össze van és mindég is össze volt húzódva és ha a programjából felad csak egy pontocskát is, akkor már létéből, létjogosultságából vészit. S ezért kérjük evangélikus testvéreinket, hogy ezekben a nehéz időkben is álljanak meg igazi ősi evangélikus áldozatkészséggel az egyház mellett: ne lankadjunk el az egyházépitő munkában a háború miatt. Mert ha a háború miatt elveszítjük egyházi és vallási életünket, akkor elvesztjük a háborút is. De ha megőrizzük és most is fejlesztjük egyházi és vallási életünket, akkor lesz nemzetünkben annyi erkölcsi erő, amennyi szükséges ahhoz, hogy ez a háború győzelemmel és igaz békével végződjék. (R) /-----------------------------------------------------------------------------------------------\ FELHÍVÁS az amerikai összmagyar lutheránussághoz! A detroiti Első Magyar Lutheránus Férfi és Női Betegsegélyző Egylet, mely Amerikának egyben legnagyobb lutheránus egylete, tagszaporitás céljából beállási dij nélkül felvesz uj tagokat 16 évtől 50 éves korig. 60 cent havidij és 1 dollár haláleseti járulék lefizetése mellett rendes tag lehet. Az orvosi vizsgálat diját beállásnál az egylet fizeti. Tagjai részére fizet 300 dollár betegsegélyt 60 cent havidij ellenében, elhalálozása esetén 60 dollár temetési költséget s annyi haláleseti dollárt, ahány tagja van az egyletnek. Az egyletnek van négy működő fiókja. Ezek: New Brunswick, N. J., Perth Amboy, N. J., Buffalo. N. Y„ Windber, Pa. Bővebb felvilágosítással szolgál: NAGY ISTVÁN, levelező titkár 661 SCHROEDER AVE. DETROIT, MICH, v__________________________________________2 (Telefon: 1344 | GOWEN | TEMETKEZÉSI INTÉZET “A magyarok temetkezője” 233 SOMERSET ST., NEW BRUNSWICK, N. J. | Evangélikus templomunk, mellett A
