Erős Vár, 1941 (11. évfolyam, 5-12. szám)
1941-05-01 / 5. szám
1941 május hó. ERŐS VÁR 3. oldal. A clevelandi templom felavatása Mintha az ég is ünnepelt volna! Tiszta kék égből örömmel ragyogott le az ünnepre gyülekező tömegre az Isten áldott napja. Utoljára gyűlt egybe a gyülekezet és a messze vidékről egybesereglett evangélikuság a Rawlings Avenuen levő régi templomba. Egyszerű, régi templom: meglátszik rajta a kor, a kezdet nehézségei; meglátszik rajta az is, hogy milyen egyszerű és nehéz sorsban éltek itt Amerikában a magyarok azokban a régi időkben, mikor ezt a templomot megvették. Rövid bucsu-Istenti sztélét volt a régi templomban. Nt. Ormay János imát mondott és Nt. Rettmann Farkas hirdette a bucsu-igét: “Véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látásokat látnak.” A gyülekezet lelkésze mondotta az áldást s már tódult ki a tömeg a zsúfolásig megtelt templomból, hogy végtelennek tetsző autósort alakítva elvonuljon a régiből az újba. Mintha egy sötét utcából napfényes tágas térre értünk volna! Az East blvd. dísze az a pompás templom, mely büszkén hirdeti, hogy a magyar evangélikus egyház nem a múltban élt, hanem csak most kezd élni igazán. Az egyház gondnoka Donó Márton, átadta a kulcsot Dr. Powellnek, az Ohio Synodus missziói felügyelőjéaki megnyitotta a templomajtót. Megkondult mély, hatalmas, örömhirdető hangján a régi Kossuthharang. A lelkészek vezetése mellett betódult a hivő gyülekezet. Rengeteg nép maradt kívül, de a hangszórók hozzájuk is kivitték a lélekemelő szertartás részleteit. Nt. Dr. Stiegler Ernő lélekbemarkoló beszéde az öröm könnyeire fakasztotta a gyülekezetei. Dr. Powell keresetlen szavakkal üdvözölte az uj templom gyülekezetét és lelkészét. Valóságos élmény volt hallani Cleveland város polgármesterének, Edward Blythin-nek hatalmas hitről bizonyságot tevő szavait. Dr. Alexy Lajos a magyar haza nevében üdvözölte a gyülekezetét igazi evangélikus érzéssel. Az énekkar Tomási Károly vezetése mellett mély hatást kiváltva énekelte el Beethoven hatalmas müvét, az “Isten dicsőségeit Ezután következtek az üdvözletek. Nt. Foisel János a clevelandi ev. lelkészegyesület nevében üdvözölte a gyülekezetei és ajándékul egy szép oltári bibliát ajándékozott a lelkészegyesület nevében. Megkapó volt hallani tőle magyarul Szécsenyi mondását: “Magyarország nem volt, hanem lesz.” S igy, folytatta, az amerikai magyar evangélikus egyház sem volt, hanem lesz. Nt. Brachna Gábor, Nt. Markovits Pál, Nt. Papp János László, Nt. Ormay János, Nt. Becker Jakab, Nt. Rettmann F. üdvözölték gyülekezeteik nevében az ünneplő egyházat. A szertartás közben a szemünk is gyönyörködött. Az Oltár szépsége, a templom belső diszitése, stílusa mindenkit megragadtak. Mindnyájunkat büszkeség töltött el: lám, erre képes az amerikai magyar evangélikusság. Csak legyen vezére! S ennek a gyülekezetnek van vezére. Isten áldja meg őt és gyülekezetét. A hatalmas bankett megint csak külön nagy élmény volt. E sorok írásakor nem tudjuk még, hány EZER teríték volt. De elismerés és hála illeti meg a clevelandi egyházat a szép rendezésért. Minden vidéki egyháznak díszes táblával jelzett asztala volt s jól esett az a szép vendégszeretet, mellyel ez a gyülekezet mindnyájunkra gondolt és kész volt mindnyájunkkal megosztani az ő nagy-nagy örömét és dicsőségét. Mindezért pedig áldassék az Ur, aki mindennek a megteremtésére megadta a templomépitő gyülekezetnek a 'képességet, lehetőségeket és úgy irányította az ő dolgaikat, hogy ez a templom építés valósággal az “idő teljességében”, a lehető legalkalmasabb időben indult meg. Valóban, az Isten Gondviselésének útjait ez a gyülekezet megtapasztalta. Legyen ez a tapasztalat hitük erősítésére a jövőben is. Jézus mennybe-menetele Áldozó-csütörtök Jézus mennybe-menetelének ünnepe. Nehéz ünnep abban a tekintetben, hogy mit is jelent a hivő ember számára és még nehezebb azért, mert hitetlenek ennek a napnak történetét sokszor felhasználták arra, hogy a keresztyén hívőnek hitét kigunyolják és tudatlansággal vádolják meg. E tekintetben hibás az ünnep magyar elnevezése is és épp úgy hibás a német elnevezés, melynek fordítása a magyar. “Himmel -farth” németül “mennybemenetel’’-t jelent és aki ezt szószerint veszi, az bizony nehezen is tudja elképzelni, hogy hova is mehetett “fel” Jézus, mikor ma már tudjuk, hogy millió és millió mérföld távolságra a “mennyben” nincs semmi más, mint a világűr és az abban álló vagy bolygó csillagok megszámlálhatatlan sokasága. A régi naiv hit szerint a mennyország “odafönn” van és a csillagokat, mint az ég ablakait képzelték el, mig a csillagászok fel nem fedezték az égboltozat addig rejtett titkait. E felfedezések alapján aztán könnyű volt gúnyolódni a hivőkön s azt mondani nekik: “Hát hová ment fel a mennybe Jézus? Talán bizony még most is utón van, ha addig meg nem fagyott” és igy tovább. A valóság ezzel szemben az, hogy nem a bibliai történet téves, hanem az ünnep elnevezése. Az írás seholsem beszél “menybemenetelről”; sehol(Folytatás a 4-ik oldalon)
