Erős Vár, 1940 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1940-01-01 / 1. szám
8 Oldal ERŐS VÁR SZÜLÖK FIGYELMÉBE ! ázáret elég messze van Jeruzsálemtől. Különösen messze, mikor az utat gyalogszerrel kell megtenni. Akár milyen fáradságos is volt az utazás Názárettől Jeruzsálemig, Jézus szülei évenkint feljártak Jeruzsálembe a husvét ünnepére, jelenti Lukács evangélista. ‘Mikor tizenkét esztendős lett’ Jézus, szülei őt is elvitték magukkal. Gyönyörű példa ez a szülőknek! Mai szülőknek, akik modern automobilokkal, gyors közlekedésü autóbuszokkal, sűrűn járó villanyosokkal rendelkeznek. Megszégyenítő példa ez szülőknek, akik mindég azzal bújnak ki gyermekük iránti vallási kötelezettségeikből, hogy ‘Hát nagyon meszsze van a templom!’, ‘Olyan messzire én nem tudom a gyermekem elengedni!’, ‘Hogyan is küldhetném a gyereket?’ Azt szeretném én tőled kérdezni, templomtól messze lakó testvérem, hol olvastál te a Bibliában arról, hogy ‘küldték’ a gyereket? Jézus szülei ‘vitték’ a gyereket. A szülők kézenfogták szép tizenkétéves fiúcskájukat-és vitték magukkal a templomba, Istennek házába. Vitték, annak dacára Hl, hogy többnapi gyaloglás nehézsége várt rájuk. Vagy elfeledted már azt, hogy otthon, Szülő-hazánkba, sokszor két órát is kellett gyalogolni, mielőtt vasárnaponkint eljutottál a templomba? Nem a távolsággal van a baj, hanem az akarattal. Legtöbb esetben — sajnos —- nem a gyermek akaratával, hanem a szülő akaratával van baj. A szülő az, aki a maga hanyagságát, nem törődömségét, azzal akarja palástolni, hogy ‘Messze van a templom’. Kedves Szülők! Nincs messze a templom. Még aki Názáretbe lakik, annak sincs messze a jeruzsálemi templom. Nincs messze a templom, még akkor se, ha négyszer kell villanyost váltani annak, aki oda el akar menni. Nincs messze a templomba vinni a gyermeket sem. Amint a gyermek Jézusnak Atyja dolgában kellett foglalatoskodni, úgy minden keresztyén 1940 Január hó gyermeknek az Atya dolgait meg kell ismerni. Az Atya dolgait, a mennyei Atya akaratát pedig jó mielőbb megismerni a gyermeknek, nehogy később szomorúságot, bűnös életet, szégyent hozzon lelki neveletlenségével szüleire, nehogy lelkét átadja a gonosznak, nehogy Istentől eltérve az örök kárhozat legyen osztályrésze. Szülők nincs messze a templom. A te gyermekednek is Isten Házában van a helye. Vidd őt oda, hogy az Atya dolgaiban foglalatoskodván, gyarapodjék “bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben.” (L. A.) A TEMPLOM SZENTSÉGE. Újév a fogadkozások napja. Tegyünk fogadalmat mi is, hogy a templomnak meg iogjuk adni azt a tiszteletet, ami kijár neki azért, mei c az az Istennek szentelt ház, az Ige hirdetésének háza, az Imádság háza; a szén hajlék, hol az Ige, Keresztség és az Úrvacsora szentségben maga az Isten közelit hozzánk. 1. ) A templomba belépve ne üd’rözölgessük ismerőseinket. Néma főhajtásnál többet ne nyújtsunk senkinek, mert Istennek kell ott a tiszteletet megadni és nem az embereknek. 2. ) A templom nem club és nem társalgó: ne beszélgessünk. Néma imádkozásba, az énekeskönyv szép énekeinek olvasásába merülve várjuk meg az Istentisztelet kezdetét. Szoktassuk hozzá szomszédainkat, hogy velünk a templomban beszélgetni nem lehet. Van arra idő azután is. 3. ) A templom nem hálószoba: ne aludjunk benne. Igaz, hogy a pap nem mindég prédikál egyforma szépen. Nem is prédikálhat. Egyházunkban túl sokat prédikálunk. Nincs az a világhírű, mii liókat kereső iró, aki annyi újat és szépet tudna írni, mint amennyit egy paptól elvárnak. Mégse aludjunk. A templomban Isten színe előtt vagyunk. Isten igéje szól hozzánk. Tisztelet dolga, hogy alszunk-e vagy sem. Ha elaludtunk vagy elbóbiskoltunk, legyen az számunkra ok az őszinte bünbánatra. Ht elmegyek egy barátomhoz és ott a széken elalszom, ő joggal megsértődik azon, hogy aludni megyek hozzá. 4. ) A templom nem gyerekszoba. Semmi kifogás azellen, hogy kis csecsemőket a szülők elhoznak a templomba. Inkább hozzák el, minthogy otthon maradjon a szülő is. De kifogásunk van az ellen, hogy a család néhány tagja otthon marad és egy vagy kettő eljön és elhozza s kis bébit is, hogy otthon ne legyen útban. 5. ) Istentisztelet végeztével várjunk a beszélgetéssel, mig ki nem értünk a templomból: és igy biztosítsuk a templom áhítatát, mely nincs meg önmagától, csak általunk. Mutassuk meg, hogy Istent tiszteljük és templomát megbecsüljük illő, keresztyén, alázatos viselkedéssel. R. F.
