Erős Vár, 1940 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1940-12-01 / 11-12. szám
1 1940 december ho ERŐS VAR 7 Oldal ISMERD MEG HITEDET...! Rovatvezető: BRACHNA GÁBOR szünk naponkénti megtéréssé úgy élni, hogy mindig készen legyünk erre a találkozásra. Békén hajtjuk álomra fejünket minden este, mert nem rettegtet a halál félelme, tudva azt, hogy ha majd ez az idő eljön, akkor a mi ébredésünk már az örök hazában, Krisztusunknál lesz. Szomorúan gondolunk azonban azokra a testvéreinkre, akik mindig halasztják megtérésüket mert tudjuk, hogy nagyon könnyen úgy járhatnak, mint az öt bolond szűz, aki eloltotta lámpáját s nem mehetett be a vőlegénnyel a lakodalmas házba. Legyünk hát készen, ébresztgessünk másokat is, mert az Ur még ma itt lehet. Ő mondotta, “eljövök hamar.” ADVENT KETTŐS ÉRTELME. Ádám elrejtőzött Isten elől, hogy azután az emberiség egész élete Isten orcájának keresésében, egy keserű bizonytalanságban teljen el. S ezt a szomorú időszakot, amelyik csak várni tudott az “Eljövendöre”, ádventnek nevezzük. Erre való emlékezéssel tartunk ádventi időszakot, a karácsonyt megelőző hetekben. Jelképezni akarja azt a rideg kort, amikor még nem volt Krisztusa ennek a világnak s nem tudták, hogy van szerető mennyei édesatyja az árva embereknek. Felhivás is ez az időszak arra a tényre, hogy még mindig vannak népek, akikhez a kersztyének még mindig nem juttatták el a Krisztus evangéliomát s még mindig csak várják a “Világ Világosságát” sötét ádventi várakozásban. Az ádventi időszak másik jelentősége pedig Krisztus újra való eljövetelére mutat, amikor “eljön Ítélni elevenek és holtakat.” Mi keresztyének hisszük, hogy Krisztussal fogunk találkozni. Ez a találkozás azonban kettős éi zéssel tölt el: egyrészt ugyanis rettegünk attól a találkozástól, mert az a mi megitéltetésünk és az egész világ megitéltetése lesz s nincs közöttünk egyetlen egy igaz se, aki ne szégyelné, ne fájlalná és ne rettegne bűnei miatt. Ugyanakkor szinte megsemmisítő öröm tölt el, hiszen a mi Megváltónkkal fogunk találkozni, aki szeret minket, aki meghalt értünk és aki kegyelemmel öleli magához megtérő gyermekeit. Krisztus kegyelme nyitja meg előttünk a lehetőséget ahcz, hogy Isten orcájának fényébe tekinthessünk s helyet foglal junk választottjainak seregében. Mi mindig úgy gondolunk erre a nagy Ígéretre, mint a legnagyobb ajándékra. Azért igyek-AHOL KARÁCSONY VAN DE NINCS BÉKE ÉS JÓAKARAT. Az idő társzekerén elviszi Európába is karácsony napját de micsoda karácsony lesz az? Arcpirulással és szégyenkezve áll Europa népe a karácsonyfa alá. Imádság száll az ég felé, amelyikben az ellenség pusztulását kérik. Vájjon meghallgathat e Isten olyan imát, amelyikben az Ő akaratával ellenkező dolgot kérnek az emberek? Milyen sok otthonból hiányozni fognak a család tagjai, azok akik talán sohase fognak hazatérni. Milyen sok árva fog dideregni a szeretet ünnepén. Milyen sok otthon helyén hamu lesz, ahol as előtt a karácsonyfa állott. A karácsony ünnepe mutatja meg legjobban, hogy mennyi hazugság él az emberekben. Hiába szépitgetik, hiába állítják, hogy az igazságért harcolnak, a valóság az, hogy nemcsak az igazság de a béke és a szeretet is messze költözött tőlük s ki tudja mikor lesz az másképpen. Ki tudja mikor fogják elfelejteni azt, hogy apákat, testvéreket, gyermekeket, otthonokat, vagyont és mindent kellett ebben az uj világ égésben feláldozniok, vájjon ki tudja, miért? Európa karácsonyából hiányozni fog a legfontosabb, a születésnapot ünneplő Krizstus. Mit is kereshetne Ő ott, ahol mindent akarata ellen tesznek, ahol megölték a jóakaratot, ahol megtagadták a megbocsátást, ahol megcsufolták a ’ szeretetet. Az az, hogy ott lesz és várni fogja, hogy a népek kiábrándulva, elcsigázva és rongyosan, kiüresedve saját maguk bölcsességéből,
