Erős Vár, 1940 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1940-12-01 / 11-12. szám
8 Oldal 1940 december ho odavessék magukat lábaihoz és kérjék, hogy Ő vegye át a szivekben az uralmat. Igen, egész bizonyosan várni fog még ezek után is arra, hogy odaadják az emberek vérző sziveiket s Ő bekötözze azokat, új élet törvényét diktálhassa nekik. S a népek újból csodálkozva fogják Őt hallgatni, mint egykor a Genezáret tavánál s lesznek Péterek, akik bűnbánóan esnek majd a lábaihoz: Én Uram és én Istenem - vallomással. S újból csodák történnek majd, azok amik csak a szerétéből születhetnek s a nemzetek egy nagy családként fognak csoportosulni köréje s hinni és vallani fogjak, hogy béke csak egy alapon lehetséges, karácsony csak egy formában létezik, úgy ha Krisztus él a szivekben és uralkodik az emberek élete felett. Európa népének nehéz ádventi útja van, nagyok a halmok és mélyek a völgyek, amiket Krizstus útja számára elő kell késziteniök de megéri, mert más utjút nincsen a szabaduláshoz, mint a Krisztus befogadása. Nem Békességet! . Nem tudom elnézni mint morzsol össze bennünket a bűn, mint egy óriási malomkő a buzaszemeket . . Fegyvert Hoztam! Fegyvert emelek a szivedben fészket vert bűnökre, nem lehetsz rabszolga többé, hanem a világosság fia! És Krisztus meginditja ismét a rabszolgafelszabaditó háborút te elenned! Te érted! Nézd a karácsony ezt a fegyvert hozza a te óembered megöldöklésére. Ez a fegyver az evangéliom kardja a hitnek pajzsa, az üdvösség sisakia. Ez a fegyver a te életed megmentője! Emelj fegyvert meggyőzni a gonoszt s mikor győzünk ragyogóbb karácsonyunk ennél nem lesz . . . FEGYVERT! Máté. 10:34. Kora gyermekségünk óta minden esztendőben lágyan, csendesen köszönt benünket a karácsonyi ige . . Dicsőség . . békesség . . . jóakarat . . . Mindég úgy hangzik, mint az angyalok ezüstcsengetyüje . . egészen a lelkűnkhöz simul és mi boldogan álmodozunk örök karácsonyról, örök békéről .. . Ebbe a karácsonyi álmodozásba keményen hidegen csap bele a fenti szentige, mintha megkéscett téli vihar vágna virágbaborult fák tavaszi pompájába. Amikor olvassuk, szinte nem akarunk hinni a szemünknek, pedig maga Jézus mondja, “Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássák a földre, .... nem békességet, hanem fegyvert!” Úgy hat reánk Krisztus Urunknak ez a kijelentése, mintha egy hitetlen világ káromlását hallgatnánk. Mintha elénk állana egy vérbeli komunista és felkiáltana . . “Elég az altatásból! Nézzetek mennyi könnyet hullattak, menyi vélt ontottak az emberek már, a Krisztus miatt s a Krisztus nevében! Nyíljék fel végre a szemetek nem békességet hozott ő, hanem fegyvert!” Megdöbbenünk! Hátunk mögött egy 2000 éves történelem, telve szivettépő emlékekkel. Ott áll minjárt az élen Herodes, akinek vad katonái vegiggázolnak Bethlehem gyermekseregén, mert halálra keresik a karácsonyi gyermeket . . . Ott van István vértanú, aki véres homlokkal bukik a földre mert nem tagadta meg azt, akinek születését angyalok jelentették. Reánk mered Néró sötét arca, felénk vilagolnak kertjének ember-fáklyái .... lelkünkre száll a keresztes háborúk szomorú emléke ... és tele vannak múzeumok régi vallás - háborúk kegyetlen fegyvereivel, kínzó szerszámaival . . . Ki merné tagadni: a Krisztus miatt, a Krisztus nevében . .jaj . . de sokat harcoltak egymással borzalmas csatákba a földnek népei . . . És napjainkban? .. Tekints keletre .. északra ott az égő ország! Hát ezt a fegyvert hozta Krisztus? . . . Ő aki megáll üldözői előtt és megáldja az őtet átkozókat? Lehetetlen erre még gondolni is! Bosszuállásnak, világuralomnak, dicsőség keresésnek sebet vágó fegyverét . . . nem hozta Krisztus . ! De hiszem, hogy amikor Lincoln . . harcba száll összetört, megkínzott felebarátaiért; a nyomorult rabszolgákért, és leveri a gonoszságot, a
