Erős Vár, 1939 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1939-11-01 / 11. szám
1939. November hó “ERŐS VÁR” Harmadik oldal böző ágai egymásra találnak. Azonban van ennek az örvendetes eseménynek egy sajnálatos kinövése, melyet sokáig figyeltünk, amely ellen személyes levelekben gyakran felszólaltunk, de amelyet nyilvánosságra hozni nem akartunk, mert semmi körülmények között sem akarnánk a testvér egyházak közötti jó viszonyt megzavarni. Ennek a mostani cikkünknek is csak az a célja, hogy szeretettel hívjuk fel az illetékesek figyelmét erre, a sajnálatos dologra. Egyes magyar református lelkészek (bizonnyal nem a köz-egyház beleegyezésével és tudtával) felhasználva az Evangelical és Reformed Egyházak egyesülését, nem csak azt Írják egyházi híreik elé, hogy Evangélikus és Református Egyház, hanem egyenesen megtévesztik ágostai hitvallású evangélikus híveinket, azt mondván nekik, hogy az Evangélikus és Református Egyházak egyesültek, igy nincs okuk külön evangélikus egyházközségekbe tömörülni. Nem az ellen van nekünk kifogásunk, hogy a református magyar lelkipásztorok, azokon a magyar lakta helyeken, ahol evangélikus magyar egyház nincsen, meghívják híveinket a református testvérekkel együtt hallgatni az Istennek igéjét és kérik az ö anyagi támogatásukat, de igenis kifogásunk van az ellen, hogy őket azon a cimen, hogy az úgynevezett Evangelical Church és Reformed Church of America egyesült, azzal ámítsák, hogy az Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház és a Helvét Hitvallású Evangélikus Református Egyház egyesült. Hisszük, hogy a Református Egyháznak a méltósága és tekintélye már elég kell, hogy legyen arra, hogy ilyesmi ne forduljon elő. Ha pedig egyes vidékeken népeink közösen mégis Evangélikus és Református egyházakat alapítanak — amint az van több helyen csak úgy lesz igazán Evangélikus és Református Egyház, ha azt felváltva Református és Magyarországon is — akkor az olyan egyház Evangélikus lelkipásztorok szolgálják. (Leffler.) “Az én lábamnak szövétneke a te igéd.” 119-ik Zsoltár. Temetés Indianapolisban Somogyomi Papp György László, ny. honvédszázados, közgazdasági szakiró, volt errélyi földbirtokos folyó évi november hó 15- én az Indiana állambeli martinsvillei, lakásán szivszélhüdés következtében meghalt. — Somogyomi Papp György László, 1853 április 1- én, a Kis Ktikküllő megyei Erzsébetvároson született. Szülei a katonai pályára nevelték s igy a budapesti Ludovika Akadémia és a bécsi Terezianum elvégzése után 1878-ban hadnagyé, avatták. Később résztvett a boszniai okupációban ahol főhadnagyá léptették elő. Néhány évvel ezután, mint kiképző, tiszt a Ludovika Akadémia tanára lett. Izzó magyarsága miatt többször ellentétbe került az akkori osztrák kommandóval és szellemmel, s ezért visszavonult a katonai pályáról és mint közgazdasági iró a polgári életben működött tovább egész a világháború kitöréséig. A világháború kitöréskor hadiönkéntesként frontszolgálatra jelentkezett és az összes frontokon az arcvonalban végig harcolta a világháborút. Több kitüntetést kapott és a háború végén, mint honvédszázados ment nyugalomba. lA háború után következő összeomláskor tevékeny részt vett az ellen — forradalmi munkáltán is és, ezért a kommunista kormány Budapesten fogságba vetette és, halálra Ítélte. Az ítéletet azonban már nem hajthatták végre, mert a véres emlékű kommunista regime megbukott. Egész 1932-ig, mint a Pesti Hírlap, Poster Lloyd, Társaság, Borászati és Gazdasági Lapok munkatársa működött. 1932- ben pedig gyermekei meglátogatására kijött az Egyesült Államokba és egész haláláig Martinsvillen és Indianapolisban tartózkodott. Temetése november 21-én ment végbe az evangélikus egyház szertartása szerint, amikor is a temetési szertartást fia, Papp János László windsori evangélikus lelkész és Rév. Arthur L. Mahr indianapolisi amerikai ev. lelkész végezték. Özvegyén kívül négy fia: Ervin, Rezső, János és Kázmer, valamint leánya, Anna 16 unokája és kiterjedt erdélyi rokonság gyászolják. Hült tetemét ideiglenes nyugalomra az indianapolisi Gien Heven Memorial Park temetőben helyezték el. A család ugya-
