Erős Vár, 1939 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1939-07-01 / 7. szám
Gyümölcstermelés NYÁR ideje van, gyümölcstermelés ideje. De mikor a fáktól gyümölcsöt és 9. földtől termést várunk, gondolunk-e arra, hogy Isten tőlünk is vár valamilyen gyümölcsöt? Máté evangéliuma szerint (21 f.) Jézus “meglátva egy fügefát az ut mellett, oda méné hozzá és nem talála azon semmit, hanem csak levelet és monda annak: Gyümölcs te rajtad ezután soha örökké ne teremjen. És a fügefa elszárada.” Jézusnek e tette példaképül 1 volt szánva a tanítványainak. Hogy ők is megjegyezzék, hogy Jézus az ö tanítványain gyümölcsöt is keres és ha nem talál, akkor az a fa nem ér az ő számára semmit. Ne felejtsük el: az a fügefa nem volt száraz fa. Levél volt rajta bőven. De Jézus nem levelet keresett, hanem gyümölcsöt. Jaj annak a keresztyén embernek, akinek csak levele van, de gyümölcse nincs. Aki templomba jár, egyháztag, adakozik, megtartja az ünnepet, vagyis mindazt megteszi, ami KÜLSŐLEG mutatja azt, hogy valaki keresztyén. Levél nélkül egy fán nincs gyümölcs se s igv ezek nélkül senki keresztyén ember nem lehet. De a templombajárás, adakozás, ünnepszentelés még nem a keresztyén élet GYÜMÖLCSE. Mi hát a keresztyén élet gyümölcse? Mi az, amit Jézus keres rajtunk? Sok gyümölcse van a keresztyén életnek. De most csak egy gyümölcsről irok, melyet oly sokan elfelejtenek. A zsidókhoz irt levélben (13, 15) ezt írja az apostol: “Annakokáért Ö általa vigyünk dicséretnek áldozatát mindenkor Isten elé, azaz AZ Ő NEVÉRŐL VALLÁST TEVŐ AJKAKNAK GYÜMÖLCSÉT ! ! ! Egyháztagjaink nagyrésze azt hiszi, hogy ez csak a papnak a dolga. De ezért gyarapodnak oly kínos lassúsággal egyházaink. Ezért nem látjuk sehol egy nagy, mindent elsöprő lelki újjáéledésnek szent viharát. Minden csendes. Egyházaink élik a maguk kisded életét. Templomozás mellett piknikezés, bankettezés mellett sorsolás, táncolás és templomkörüli ivogatások — ezekről hallunk olvasunk. De lelki megmozdulásról? Hitnek áradásáról? Megtérő lelkek kielégített szomjúságáról? Hol hallunk ezekről? Csak ott, ahol nemcsak a pap tesz vallást az Úrról, hanem a hívek is. Az apostoli korban is ez volt a keresztyénség terjedésének titka. Aki hitt az Urban, az téritett is. Aki keresztyén volt, az pap is volt. Aki hivő volt, az hittérítő is volt. Aki nem tett vallást az Ur nevéről, az nem is volt keresztyén! ( Ezt akarta Jézus is. Ezért mondotta: “aki szégyel engem az emberek előtt, én is szégyelni fogom azt az én mennyei Atyám előtt! De sok keresztyén ember van, akinek hite csak leveles fa. És Jézus gyümölcsöt keres. Keresztyén Testvérem! Mikor fog megnyílni az ajkad, hogy VALLÁST TEGYÉL AZ UR NEVÉBEN a hitetleneknek? (Rettmann.) /
