Erős Vár, 1939 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1939-07-01 / 7. szám
Második oldal “ERŐS VÁR” 1939 julius hó Illant el, szökött el, tűnt el, párolgóit el, Hagyott el engem az én szivem is. ERŐS VÁR AZ AMERIKAI MAGYAR ÁG. HITV. EVANG. EGYHÁZAK HIVATALOS HAVI LAPJA Szerkesztők: LEFFLER ANDOR evangélikus lelkész 8023 Rawlings Avenue, Cleveland, O. RETTMANN FARKAS evangélikus lelkész 161 Hazelwood Avenue, Pittsburgh, Pa. Kiadó: Board of American Mission of U. L. C. A. 39 East 35th Street, New York, N. Y. Kiadóhivatal vezetője: Brachna G. ev. lelkész, 1900 W 28 St. Cleveland, O. Minden közlemény, hír, cikk Leffler Andor evangélikus lelkész címére küldendő Előfizetések, megrendelések, adományok, reklamációk 1900 West 28th Street, Cleveland, O. kéretnek ELŐFIZETÉSI Díj EGY ÉVRE 50 CENT És a szivem elhagyott “Mert bajok vettek engem körül, amelyeknek számunk sincsen, — utolértek bűneim, amelyeket végig sem nézhetek, — számosabbak a fejem hajszálainál, — és a szivem is elhagyott engem.” Zsoltárok könyve 40:13. Ez a legnagyobb bűn. Ez a legszörnyübb bűn. S a legnagyobb nyomorúság is ez: Elhagyott engem az én szivem is. Ülök a puszta-homok közepén, Csügged nehéz fejem. Ülök, akár a kő, Lomha, kietlen kő-mozdulatokkal Tapogatom magam. Vad-idegenül kutat a kezem A hely körül, Hol a szivemnek lenni kellene. Nincs, nincs. Elszállt, elillant az évek során. Őszökkel, tavaszokkal, Bűnökkel, bajokkal, V ándormadarakkalí. Nem tudom, kivel, nem tudom, mivel, Nem tudom ,hogyan, Micsoda percekkel, órákkal, tolvajokkal Még néha énekelnék. Egyszer csak a dal torkomon akad, Elfagy, kihűl, Nem érzem szivemet a dal alatt. Szólnék néha egy simogató szót, Egyszerűt, tisztát, édest, meleget, Vigasztalót. Kimondom: koppan, Érctelenül, csináltan, hidegen: Nem szűrhettem által a szivemen. Magamhoz vonnék néha valakit, Közel, közel, Közel hozzám a félelmes magányba. De szegett szárnyként visszahull a két kar, És visszahull a nagy ölelés vágya, A kitárt karok félszeg ritmusát Nem a szív dirigálja. Indul a kezem irgalomra is, De nem dobban a mozdulatban semmi, Csak pénz csillan: koldus kezébe tenni. Zeng a köszönet: “Ezerannyit adjon...” Nem, csak szivet, csak egy kis szivet adjon. És imára kulcsolom kezem, Úgy esedezem szívtelenül — szívért, Szárazon adom Istennek magam, Hátha reám bocsátja harmatát, És kinyílik a kőből egy virág. Mert bajok vettek engem körül, És a bajoknak szere-száma nincsen, És utolértek az én bűneim, És bűneim beláthatatlanok, Hajszálaimmal el nem hullanak, S elhagyott engem az én szivem is. Nincs, nincs, Elszállt, elillant az évek során. Ó bűnök, bajok, őszök, tavaszok, Gyilkos órák, rabló pillanatok, Suhanó szárnyú nagy sors-madarak, Hová vittétek az én szivemet? Hozzátok vissza az én szivemet, — Szeretni akarok. Reményik Sándor.
