Erős Vár, 1939 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1939-06-01 / 6. szám
1939 junius hó “ERŐS VÁR” Harmadik oldal Végredeletek... MAGYAR egyházaink tagsága legnagyobb része közel vagy felül van már az 50 esztendőnek. Olyankor ez, amikor gondolni kell a halálra s jó előkészíteni a végrendeletet. Ezzel egyrészt nagyon sok testvér harcot lehet megelőzni, másrészt pedig valahogy ugyérezzuk, hogy annak van joga vagyona felett rendelkezni, aki azt munkájával megszerezte és takarékosságával megőrizte. Kik legyenek az örökösök? Természetesen elsősorban a hitvesről kell gondoskodni. Sajnos az öregkorban a kifáradt test és idegek sokszor még az élettársak közötti viszonyt is megrontják, annyira, hogy még egymásról gondoskodni is elfelejtkeznek némelyek. Pedig eszükbe kellene tartani az esküt s azt. hogy házastársuk nekik ajándékozta fiatalságát, élete erejét. Hitetlenség és gonoszság kell egy ilyen elégett erejű hitvestársat úgy tekintetni, mint egy hasznavehetetlen gépet. Pedig hány ilyen utálatos és önző szív van. amelyik fontosnak tartja a maga fényes temetését előkészíteni de képes hitvesét cent nélkül hagyni. Lehetnek talán jogos panaszok néha de akkor sincs jogunk a bosszúra, bízzuk az ítéletet az igazán ítélő Istenre, Másodsorban s legtöbb esetben a gyermekek az igazi örökösök. A szülői sziv természetes törekvése az. hogy gyermekeinek a javát munkálja. De a gyermek tulajdonképpen már születésétől fogva kapja nagy részletekben azt amire szülei képesek. De azért sok megfontolásra való dolog van itt. Nem minden esetben lesznek méltók erre a gyermekek. Sokszor elfordulnak az egyszerű szülőktől a napszámos kézből kitanitott hálátlan fiák. És sok esetben látjuk azt is, hogy alig várják az öregek halálát s ahelyett, hogy az édes szülők öreg napjait megédesíteni igyekeznének, inkább keserítik s gonoszságukkal rövidítik csak egy nagyon szelíd példával élek. Volt egy édesanya, aki nappal dolgozott, éjszaka pedig gyermekeire mosott s az volt a vágya, hogy egy szerény otthona legyen, ahova gyermekei és unokái haza járnak s ő együtt tartva családját boldog lesz a körükben. A kis házon azonban még egy kis teher volt s az anya arra kérte férjnél levő leányát, hogy lakjanak nála s segítsenek azt megmenteni. S mi volt a felelet? “A tied, töröclj vele!” S ma a család széjjel szórva él. Az édesanya egy családnál keresi meg mindennapi kenyerét s ott van az otthona. A gyermekek pedig szerte-szorva kínlódnak, mert az egyik uj autójának a részletét nyögi, a másik pazar bútorainak törlesztése miatt ruházkodni is alig képes s a többiek idegennek fizetik a lakbért. Vájjon ilyen gyermekek megérdemlik e a könnyekből, éjjelezésekből, nehéz szolgálatból megtakarított kis vagyon örökségét? Még nehezebb a kérdés azoknál, akiknek még rossz fiai sincsennek. A rokonság se tud önzetlenül egy pohár üdítő vizet adni betegségük idején. Mit csináljon az ilyen? Pazarolja el? Az koldusbotra juttatott még eddig mindenkit, mert'az élet határát nem tudja senki. Hagyja nevető örökösre, akik egypár görbe éjszakán megoldják a kérdést? Oh micsoda áldott alkalom az ilyen emberek számára az, hogy valami nemeset vigyenek végbe, ahol megörökíthetik nevüket. Csak nézzük az árvaházakat, kórházakat, iskolákat, ahol ezren és ezren áldanak egy egy nevet s imáikba foglalják őket, mert vagyonukkal életmentő intézményeket hoztak létre. Sajnos a mi amerikai magyar evangélikus egyházunkban kevés ilyen fényes név ragyog. Pedig voltak itt is nagy lelkek. Csak egyet említek. Clevelandiján van egy szép nagy magyar árvaház, amelyik ma üresen áll. Szinte megható volt egy néhány hete, amikor az egyik testvérünk a felélesztésére gondolt. De vájjon lennének e nemes lelkek, akik tovább is tudnák vinni ezt az ügyet? Pedig sok az árvánk, sok az elhagyott testvér és sok öregnek lehetne letörölni a könnyeit egy ilyen intézménnyel. Éhez, azonban hivő szivü emberek kellenének, akik szolgálni tudnak még haláluk után is. Sajnos azonban ismét csak arra látunk példát, hogy sokan a máséból vagy úgy akarnak segíteni, amiben nincs köszönet. Egy elrettentő példa történt erre nézve a közel múltban az egyik lelkipásztorral. Egy menthetetlen beteg asszonyhoz hívták, aki
