Erős Vár, 1936 (6. évfolyam, 1-3. szám)

1936-01-01 / 1. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: 938 E. Fourth St* Bethlehem, Pa, Előfizetési ár egy évre 1 dollár egyetlen amerikai iJVlagyar EvangS.• likua Lep. Volums V. Évfolyam 1936. JANUÁR HÓ. Number 1. szám. “Imé az ajtó előtt állok és zörgetek”... Újévet ünnepel a világ, — zenés hká1, bor, pálinka, mámor, jókedv, részeg kurjan­­tás, hazug jókívánság: “Boldog uj évet!” . . . Hajnali óra. A vadul mulatók elcsendesed­nek, a zenész kifárad, a nóta elhallgat, a hideg szél havat szitál az ablakra, valaki megzörgeti a lokál ajtaját s a csendben egy lágy hang igy szól a tivornyában elf ár adtoknak’. “íme az ajtó előtt állok és zörgetek”, . . . nem hall­játok mit mondok nektek, én aki az ajtó előtt állok és zörgetek? Miért fecsérlitek el éltetek, ti a­­kik még nem is éltetek, az Élet Ura beszél hozzátok, szavamat nem halljátok, ti nem halljátok ti akik az ördöggel cimborádtólr? * * * Genf! Hires város, a népek városa. Oda küldi el válogatott fiait a világ minden nemzete. Megszólal az elnöki csengő-, csend legyen uraim! Békét világbékét vagyunk hivatva adni e világnak ez uj esztendőben. — Megszólal a genfi temp­lom harangja’, giling, galang, . . . “békesség ti néktek.” — A világ urai a béke kérdése felett összemarakodnak. — Az ördög fegyver szállt ói olajat öntenek a tűzre s a láng ég felé tör. A tanácskozás morajjá leszen — béke—háború, béke, háború, — áldás — átok.— Amig a szét­húzás üti fel sátorát a világ “legjobbjai” tábo­­: ráiban, s a háborút ordítok hangja tulharsogja a béke szavát-, egy szellő kéz zörgeti a tanács­szoba ajtaját; egy csendes hang csendet teremt a sátáni zűrzavarban: íme én zörgetek, alá azért jöttem a mennyből a földre, hogy a né­peknek békességet adjak. “Békesség ti nék­tek!” Nem értitek-e hogy a gyűlölet, a szét­húzás, a háborúság — halál? Ha nem tanuljá­tok meg az igaz békességet, poko­li békességtek leszen, a romok, a véráztatott mezők, emberi hullák felett ülő sátáni béke: a vég! Ve­gyetek békességet,amig nem késő! * * * Megnyílik a templom ajtó uj év napján, szól a harang, or­gona hang kiséri útjára a temp­lomi népet. — Szülő pár kezénél fogva vezeti gyermekét, rajtuk az Isten áldás. Szent beszédet hallgattak, hőn imádkoztak, szi­vükből ég felé szállt a halál zso­lozsma, vették az áldást, az Ur áldását s magukban igy szólnak: “legyen az Isten nevében ez év kezdete, — a Jézus velünk” . . . Haza térnek. Megnyugosznak. Az apa meg­szerzi a mindennapi kenyeret s adja azoknak, akiket szívből szeret, s amig azt fogyasztják, valaki zörget, — valaki betér a kis hajlékba, közibük ül és azt mondja: “Békesség ti nék­tek!” Szavam, mit mások nem hallanak . . . ti­­néktek kedves; áldásom, mit sokan lábbal ti­pornak tinektek áldás. Ne féljetek, mig szava­mat halljátok, örök leszen a ti boldogságtok... DE. e. a. s.

Next

/
Thumbnails
Contents