Erős Vár, 1934 (4. évfolyam, 7-15. szám)
1934-07-01 / 10-11. szám
J-1934. Jul.—Aug._______________________ERŐS VÁR_______________________________3-ik oldal. AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUS FOLYÓIRAT AMERICAN HUNGARIAN LUTHERAN MONTHLY Az Amerikai magyar evangélikus egyházak hivatalos lapja. Official Publ'cation of the American Hungarian Lutheran Churches. Szerkesztőség és kiadóhivatal:—Editorial and Puhl. Office: 938 E. FOURTH STREET, BETHLEHEM, PA. Application for entry as second-class matter is pending.’’ Előfizetési ár: $1.00 egy évre — Subscription Rate: $1.00 per year. Canadian Postage 50e extra; Foreign postage $1.50 extra. Főszerkesztő: REV. DR. E. A. STIEGLER. Editor-inChief, Bethlehem, Pa. Felelős szerkesztő és kiadó: REV. JOHN ORMAY, Managing Editor and Publisher, Bethlehem, Pa. Társszerkesztők: — Contributing Editors: REV. JAMES BECKER REV. ANDREW M. LEFFLER Detroit, Mich. Pittsburgh, Pa. Munkatársak: — Staff Correspondents: Rev. Gabriel Brachna, New York City Rev. Stephen Rúzsa, Oberlin, O. Rev. Alexander Pölöskey, Caldwell, N. J. Rev. Alexander Szabó, New Brunswick, N. J. Rev. Stephen Szmodis, Perth Amboy, N. J. Rev. John L. De Papp, Windsor, Ont. Rev. Charles Szebik, Montreal, P. Q. A VÁR FOKÁRÓL “Őrhelyemre állok és megállók a bástyán és vigyázok, hogy lássam, mit szól hozzám és mit feleljek én panaszom dolgában.” (Hab. 2:1.) Mert panaszom volna. A panaszom pedig az, hogy népünk alig figyelt fel arra a hangos szóra, hívásra, kérésre, biztatásra, amely a sorok várfokáról hangzott el úgy a közel, mint a távol lakó evangélikus testvérekhez, magyarokhoz. Vájjon a gyár zakatolása s e világ lármája sohase halkul el? Elhal benne szavunk? Vájjon az ERŐS VÁR fokán mieggyujtott evangélikus fáklya nem ér el fényével a mélységek sötétjébe? Vagy talán sokan elfelejtették, hogy a beteg lélek egyedüli orvossága vallásunk, melynek Krisztus a fundámentuma? Bizony azt kell hinnünk, hogy pusztába vesző kiáltó szavunk, akik Keresztelő Jánosok módjára hirdetjük, hogy “térjetek meg, mert a fejsze immár a fák gyönkerére vettetett s azért ■minden fa, amely jó gyömölcsöt nem terem kivágattatik és tűzre vettetik.” Vigyázzunk azért, hogy teremjük a megtéréshez illő gyümölcsöket mindnyájan. Jó gyümölcsnek vesszük azt, ha valaki szívvel és lélekkel karolja fel lapunk ügyét s azt anyagilag is legalább annyira pártolja, hogy az évi egy dollár előfizetést beküldi, ahelyet hogy közömbösségével csak kárára van s idővel megölője lesz. * * * Akármilyen nehéz gondok közt is élünk, de nincs olyan magyar evangélikus nagy Amerikában, aki meg ne tudná fizetni azt az évi EGY DOLLÁR előfizetést, amibe az ERŐS VÁR kerül. * * * Azért beszélünk igy, mert ismerjük gondok alatt görnyedő, idegenben szenvedő,, bujdosó evangélikus testvéreinket. Naponta kopogtattunk be hajlékaikba s naponta jönnek parókiánkra. Minden kérésünk és adásunk a Krisztus nevében van. Ez a lap is a Krisztus Annyaszentegyházának jobb sorsra méltó ügye, amit különösen LELKÉSZEINKNEK kellene elsősorban tudni s ahoz megfelelően cselekedni. Éppen azért mert gondfelhők alatt várjuk a vihar kitörését elmúlását s aztán a jobb időket. * * * Gondfelhőkről beszélve, ott látjuk népünket a völgyekben, amelyek most a félelem, rettegés és siralom mélységei is. Bármennyire igaz, hogy a gond az ember életének árnyéka, el nem maradó, hűséges kísérője volt mindig, de most még inkább az. Napsütéses délidőben s borúlátókban egyformán rótta lelkűnkbe, arcunkba barázdáit, melyekben aztán könnyebben akadt meg a legtöbbször termékenyítő könny. Meg is szoktuk s nem is igen bántuk. De most súlyos teherként nehezedik életünkre Izzadt homlokunk mögött megbénul a gondolat s szomorú, inkább bizonytalan tekintetünk szenvedő lelkünk eltévedt sorsát beszéli. Egy Istennek gyermekei vagyunk mindnyájan s ime újra ott állunk megzavarodva, egymás nyelvét nem értve Bábel tornya alatt. Hiába volt a nagy rohanás esztelen sietség, lárma. Megállt a munka. Nem lehet égig érő arany tornyot építeni. Lelki és szellemi raeghasonlások idején nem tudjuk mi lesz velünk. Az emberiség tanácskozásra összejövő vezetői találnak-e megoldást, hogy az embert tovább vezessék a békés fejlődés utján, vagy vak önzésükben beletaszitják a nem messze levő végpusztulásba? Elvezetik-e az emberiséget csendesebb vizekre, vagy továbbra is fekete lelkű kalózoknak bizonyulnak, kik rablott kincsükkel iránytű s biztos ! f
