Erős Vár, 1934 (4. évfolyam, 7-15. szám)
1934-06-01 / 9. szám
8-ik oldal. ERŐS VÁR 1934. Junius. A KÖNYVEK KÖNYVE Irta: LEFFLER M. ANDOR Négyszáz esztendeje annak, hogy a Wartburgi várban Luther /Márton, (miután a worm's! birodalmi gyűlés után sikerült megmenekülnie, nértiet nyelvre lefordította a Bibliát. Ezáltal nem csak a német nemzeti nyelvet teremtette meg, hanem megindította hóditó útjára a világ legnagyobb kincsét: a Bibliát. Csodálatos pályafutása volt ennek a könyvnek. Voltak korok, mikor nem ismerték, voltak idők mikor ezer számra megégették, vitatkoztak róla, több könyvet írtak erről az egy könyvről, mint bármely más könyvről az egész világon; és ma nincs olyan beszélt nyelv a világnak, melyen ki ne adnák s még ebben a materiális világban is a Biblia az a könyv, melyet legtöbb ember vesz meg. Az első Bibliák A legelső hiteles történelmi adatot a Bibliáról egy Papias nevű hicropolisi püspök feljegyzéseiben találjuk a mi Urunk 120-ik esztendejében. Papias püspök feljegyzéseiben említi, hogy találkozott Fülöp apostolnak a nővéreivel, akik jól ismerték Pál apostolt és akik arra figyelmeztették, hogy csak is hiteles másolatait használja a szent könyvnek. Ebben a korban ugyan is nem volt az uj Testamentum egy könyvben hanem csak töredékekben volt meg. Az első teljes Bibliával 331-ik évben találkozunk Palesztinában, JSuzébiusznak a Caesareában levő Scriptoriumában (könyv-másoló intézetében.) Eüzébiusz büszkén emlegeti Írásaiban, hogy rendeletet kapott Constantin császártól arra, hogy másoltassa le a Bibliát 50 példányban, melyeket a császár a Konstantinápolyi egyházaknak akart küldeni ajándékba. Az első ötven példányt követte a többi s a szent Könyv a keresztyénséggel együtt terjedt az akkor ismert világon. Azonban amint a legalisztiius papi-rend fokozatosan hatalomra jutott, úgy nyomult háttérbe a Biblia, oly annyira, hogy lassankint a kisebb műveltségű papok maguk sem ismerték azt, nem is beszélve magáról a népről. Amint tudjuk lassankint kifejlődött az a nézet a középkori egyházban, hogy a Biblia olvasása nem hogy hasznos lenne a nép számára, hanem egyenesen káros és sajnos ez' a tévhit még ma is uralja a keresztyénség egy részét. Pedig az Emmauszi utón maga az Ur Jézus Krisztus adott utasítást tanítványainak, hogy tanulmányozzák az írásokat, mert azokban van megírva a tanítás Ő felőle (Lukács 24:25-27). Azonban mindannak dacára, hogy a latin egyház nem igyekezett a Bibliát megismertetni a néppel, a keleti egyház pedig egy mágikus ereklyévé alacsonyitotta azt le, a középkorban még is akadtak emberek, akik időről időre szembe szálltak a hatalmas latiin egyházzal és minden üldöztetés dacára ic terjesztették a szent könyvet a nép nyelvén. A Biblia fordítók Az első Biblia fordító Vald Péter volt. Vald Péter, egy gazdag Honi francia kereskedő fia, aki 1160 körül lefordította az Uj Testamentum egyes részeit a nép nyelvére és azt apostoli buzgalommal terjesztette. Az Ó és Uj Testamentumot egész terjedelmében Wiklif János fordította le angol nyelvre 1360 körül, melynek alapján készült a későbbi úgy nevezett “King James version” hires angol biblia fordítás. A cseh Húsz János, aki Wiklifnek befolyása alatt állott, szintén áldásos munkát végzett ezen a téren. A Biblia azonban nem indult el hóditó útjára mind addig, mig Dr. Luther Márton, a nagy reformátor be nemi lépett) a Biblia fordítók és terjesztők sorába. Mikor a Wormsi birodalmi gyűlés után Luther látta, hogy a latin egyház hallani sem akar az egyházi visszaélések megszüntetéséről és a szakadás bizonyossága állott előtte, első dolga
