Erős Vár, 1934 (4. évfolyam, 7-15. szám)
1934-04-01 / 7. szám
1934. Husvét. 11 -ik oldal. EROS VAR WINDSOR, ONT. Nagypénteken gyászistentisztelet a rendes időben. Husvét vasárnapján a rendes időben urvacsoraosztással. BETHLEHEM, PA. (VEND EGYHÁZ) Nagypénteken d. e. fél 11 órakor istentisztelet és úrvacsora. Este fél 8 órakor istentisztelet. — Husvét vasárnapján reggel 8 órakor úrvacsora. D. e. fél 11 órakor ünnepi istentisztelet. — D. u. 3 órakor istentisztelet. — Husvét hétfőjén d. e. fél 11 órakor istentisztelet magyar nyelven. BUFFALO, N. Y. Husvét vasárnapján d. e. fél 11 órakor ünnepi istentisztelet úrvacsora osztással. Az istentiszteletet Nt. Rúzsa István lelkész ur végzi. Éljen mindenki ezen alkalommal és jöjjön el minden evangélikus testvér a templomba s járuljon az Ur asztalához bünbocsánatra. — Husvét első ünnepén este 7 órakor a Sunday School programos istentiszteletet tart. Mindenki szívesen látott vendég. — DETROIT. MICH. — Nagypénteken délelőtt fél 11 órakor ünnepi istentisztelet Megváltónk halálának emlékére. Este fél 8 órakor ugyancsak ünnepi gyászistentisztelet. — Husvét vasárnapján, délelőtt fél 10 órakor magyar nyelvű istentisztelet Krisztus Urunk dicsőséges feltámadásának emlékére. Mindkét alkalommal úrvacsora osztás lesz. Este fél 8 órakor hálaadó istentisztelet. — Husvét másodnapján, délelőtt fél 11 órakor ünnepi istentisztelet. Este fél 8 órakor ünnepzáró hálaadó istentisztelet.----------0---------HÚSVÉTI ZSOLTÁR Irta: Tarnócy Árpád. Uram, a véred pecsét szivemen s kik nem hisznek, azoknak izenem, hogy én szeretni jöttem. Szeretni jöttem mosolyt, bánatot, tövist és rózsát, embert, állatot, bölcsőt és sirt a rögben. Te tudod, Uram, miivel ébredek, hogy futják be a hideg éjelek Holddal bolyongó lelkem és testvér, jóbarát, mennyi hagy el, virág szivemen, jaj, mennyi fagy el egyetlen hűvös estén. Te látod, Uram, merre ballagok, hogy mind siralmak, könnyek, sóhajok, miket eleddig értem, — de hogy is lenne máskép, én Uram, hogy is vihetne másfelé utam, szivemen ily pecséttel. ANNÁS ÉS KAJAFÁS Irta: Moravcsik Gyuláné. Csodáltatos husvét reggel virradt föl Jeruzsálem fölé. Az ég kékje mélységesen sötét volt, mégis telítve a napsugarak aranyával, amelynek diadalmasan sugároztak le az égről. A Gecsemáné kert fái, virágai megfürödve reggeli harmatban, boldogan emelték fejüket az ég felé. Az utcákon mélységes csend. A házak ablakai, ajtai zárva, a háztetők néptelenek, de mintha a bezárt házakból titkos sóhajok szállnának fel, az elhagyott tetők alatt a fájdalom virrasztana, ellentétben a természet tavaszi ujjonságával. Kajafás főpap felszegett fejjel, büszkén megy végig az utcán, arca gyürödött és fáradt, feldúlt vonásai a nagy küzdelmek nyomait mutatják, de fel-felvillanó tekintetét keményen, élesen hordozza végig az üres utcákon kielégített bosszú, a győzelem mámora ül a szemeiben. Annás háza felé tart, amely kívül van a városon, egy szép kert közelében, ahonnan a Golgota hegyére látni. Annás kint van a kertjében, talán nem is feküdt le az éjjel, arca a virrasztás nyomait hordja magán, s mikor Kajafást közeledni látja, elébé megy. Elvégeztetett! mondja Annás üdvözlés helyett fojtott hangon az érkezőnek. Leülnek a kőpadra, amely egy sötét lompu ciprusfa alatt van. “Elvégeztetett!” ismétli Kajafás gúnyolódva, amint ő mondá. “Meghalt, ma van a harmadik napja. Jeruzsálemben minden csendes. A Názáreti emberei szétfutottak, vagy sírnak bent megfélemlítve házaikban, siratják a hamis prófétát.” Annás tétován nézett fel a Golgota felé, mintha torkát valami vaskéz szorongatná, suttogva hajolt Kajafáshoz, hangja félelemtől és a gyűlölettől remegett, mikor kérdezte: “Bizonyos vagy benne, hogy meghalt?” “Ott voltam elrejtőzve, ismeretlenül a sokaság között. Láttam, hogy felfeszitették, láttam gonosz, lázadozó vérét kifolyni. Hallottam anyjának keserves sírását és ha másként nem tudtam volna, ennek az asszonynak a sírása, hangosan kiáltotta, hogy meghalt. A tanítványai, akik egy héttel ennek előtte bámulva ülték körül a mestert, amint átkozott szájukkal elnevezték őt, most csüggedten rejtőztek el, vagy megtagadták őt. Elvégeztetett! ő mondá. Elvégeztetett örök időkre, nem egy hamar fog megjelenni egy uj próféta, hogy ezt a keserves kínos halált végig szenvedje.” “Rettenetes napok voltak ezek”, suttogá fojtottan Annás, “minden ingadozott, reszketett körülöttünk . . . Csakhogy immáron elmúltak. Hallottad, — kérdé azután, — hogy Salamon templomá
