Erdőd és Vidéke, 1914 (1. évfolyam, 1-17. szám)

1914-05-03 / 4. szám

I. évfolyam.

Erdőd 1914. május 3.

4. szám.

Társadalmi hetilap.

Előfizetési ár: V?#**'

Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona.

Előfizetési dijak és a lap szellemi részét illető közlemények Erdődre a szerkesztőséghez küldendők. Nyilttér sora 40 fillér.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos :

D«: NAGY SÁNDOR

ÜGYVÉD.

Főmunkatársak:

KÓRÓD! KATONA JÁNOS CHIRKE VILMOS

tb. szolgabiró. járási számvevő.

Hirdetések

és a lap expedíciójára vonatkozó felszólamlások „PÁTRIA“-NY0MDA NAGYKÁROLY Kaszinó-utca 10. sz. küldendők. Megjelenik minden vasárnap

Az erdődi járás kivándorlása 1913-ban.

Irta: Kóródi Katona János.

Mintha valami mágnes von- zaná az embereket az Ellis Islandi szabadságszobor felé, úgy áll előttünk az Újvilág. Mint egy rémitő Moloch, úgy sorvasztja a nemzetek testét Amerika, magába önt ezreket és üresen marad a haza földje, árván a családi tűzhely, apa és gyermekek között az Óceán mérhetetlensége emel hullámgátakat, amelyen sokszor csak egy hir jő vissza: a halálhír. Megdöbbenünk, ha vizsgáljuk a kivándorlás adatait.

Ami kisebb világunkat érdekli az erdődi járás kivándorlása. Mélységes tanulságok rejlenek benne. Az 1913. évben fennállott tilalom ellenére nagy volt a kivándorlók száma. Az összegyűjtött adatok talán nem mindenben hajszálnyi pontosságnak, de érdemes ezek mögé a számok mögé nézni és életet, jelentőséget keresni bennök.

Járásunk területéről 1913. év

folyamán 542 egyén vándorolt ki útlevéllel és 48 útlevél nélkül, az összes kivándorlók száma tehát 590. Az útlevél nélkül kiszökők számát természetesen teljesen ellenőrizni nem lehet. A kivándoroltak közül:

Férfi .... 207

Nő

..................268

Gyer

mek . . ; 115

A nők és gyermekek kivándorlása tehát a férfiak eltiltása miatt túlnyomó volt. A gyöngébb nem és a gyermekek vannak tehát leginkább odaadva az erőt és fiatalságot őrlő amerikai versenymun- kának.

A kivándoroltak közzül foglalkozás szerint:

iparos .... 12

kereskedő ... 3

földmivelő . . 496

egyébb . . '. . 72.

Az adatokból megállapítjuk, hogy hazánk ős spéciéi [járásunk földmivelő terület lévén, a földmi- velést sújtja leginkább a kivándorlás és amunkáshiány nemsokára érezhetővé fog válni.

A kivándorlókkal szemben az Amerikából visszavándorlók csupán Vü-od részt képviselnek. Visszavándorolt 1913-ban lOlegyén Ezek közzül:

férfi..................64

nő.......................26

gy

ermek ... 11

Fenti adatokból az a tanulság, hogy a nők és gyermekek inkább Amerikában maradnak, mint a férfiak. A visszatértek közzül: iparos .... 8

földmivelő ... 69

egyébb .... 22.

A visszatértek közzül 33 már ismételten volt Amerikában.

Hatalmas summát képvisel

azon összeg, melyet az Amerikában levők haza küldenek. Járásunk területére Amerikából 1913-ban 541,661 korona érkezett. Ezen összegben nincs benn a nagyszokondi körjegyzőség négy községe, mert onnan nem sikerült adatokat kapni. Ezen öszMÁS A VÁGTUNK . . .

Mindegyik nap más a vágyunk Ez jő, az messzi száll,

Nagy utjain pihenést mind Csak a szívben talál.

Szivünk örül s boldogan nyit Mindegyiknek kaput,

De ő vágyait szeretve Pihenni sose tud . . .-X.

AmeriHabol . . .

A szép áprilisi este kicsalt a szabadba. A szólőkertek felé vettem utamat. Lenyugodni készült, a nap vörös szemhéja épen az utolsókat pislantotta az őt takaró ködfátyolszerü felleg alól ; látszott, hogy nemsokára teljesen lehunyja szemét. Körülöttem rét terült el az ő kora tavaszi keresetlen szinpompá- jával. Felettem a pacsirta sirta esteli imáját. Lelkem tele volt édes, tavaszi hangulattal. Az a lágy, illattól terhes levegő, a tavasz szinpompájának látása, a pacsirta éneke, de meg a tavasz jelenlétének tudata oly kellemes, zsongitó hatással voltak rám, hogy a lelkem,

amelyet előbb napi munka fáradt bla- zirtsága uralt, emelkedett, ünnepélyes hangulatba jutott, ügy éreztem, mintha egy hatásos, magas szárnyalásu ünnepi szentbeszéd gondolatai gyülekeztek volna össze apránkint lelkemben, melyet elmondandó voltam. Annak dicsőítésére, aki e szép természetet és abban a legszebb tavaszt teremtette. De valahányszor ezen összegyűlt érzelmeknek gondolatokban kifejezést adni akartam, — gondolataim belefultak a tavasz mámoritő szépségének élvezetébe.

így ültem egy árokparton merengve gondolatok nélkül, telve a tavasz eroti- kumával. *

Merengésemből közeli léptek topo- gása vert fel.

— Adjon az Isten szerencsés jó- estét ! — Üdvözöl egy galambősz aggastyán.

— Adjon Isten kedves bátyám magának is! -- Viszonzám a szívélyes köszöntést.

Emberem egyike volt azon magyar parasztoknak, kiknek külső megjelenése sok értelmiséget árul el, de meg egyébként is köszöntéséből bizalom, beszélni akarás volt kivehető, — elhatároztam, hogy emberemet kibeszéltetem.

— Honnan s meddig kedves bátyám? — Bátorkodtam közeledni emberemhez.

— A városban volt egy kis dolgom uram.

— Az időjárás, a terménykilátásra került a beszéd sora. Emberemben beszélgetésünk során sok talpraesettséget, széleskörű élettapasztalatot, de kirivő megtöröttséget észleltem.

Körülöttem mindenütt a gyermekkorát élő csacsogó természet; lelkem telve volt beszédes, lágy tavaszi hangulattal ; örvendtem, hogy akadt valaki, ki alkalmat nyújt arra, hogy a bensőmben meggyülemlett érzelmeknek most már nem is gondolatokban, de szavakban alakot adjak s igy a túltengő tavaszi érzelmektől kissé megkönnyebbüljek. Mint mondám, az öreg e célra igen alkalmas médiumnak látszott.

Ha a magyar embert meg akarod beszéltetni, akkor kezdjed vele a politikán ; én is erre a térre vittem beszélgetésünk fonalát.

— No bácsikám, hát mit szól ahoz, ami az ország házában történik ?

— Hagyja el uram, jobb arról nem is beszélni. Képmutatás, tessék-lássék az egész dolog, amit ott tesznek. De már nem fogják sokáig csinálni; higyje el uram, hogy amint áldott Ferenc József királyunk szemeit lehunyja, lesz itt olyan kalapácsverés, hogy negyven- nyolcban sem volt külömb; mert már