Erdőd és Vidéke, 1914 (1. évfolyam, 1-17. szám)

1914-05-03 / 4. szám

szegben Nagymadarász község magában véve 128,000 koronával szérepel.

Legnagyobbmérvü akivándorlás az alsóhomoródi körjegyzőségben, különösen Szinfaluban. Az alsóhomoródi kör Va-őt adja a kivándorlóknak. Az utlevélkérés az őszi és téli hónapokban a legnagyobb, aminek oka az, hogy járásunk területén egyáltalán nincs olyan üzem, mely a földmivelő népet télen foglalkoztatná. Sok embert az alkoholizmus utján való tönkremenetel vitt Amerikába. A visszatértek a földmivelésre úgyszólván elveszetteknek tekinthetők, mivel egyrészt visszatérés után jó ideig munkához sem fognak, hanem felélik sokszor korcsmázva is összegyűjtött pénzüket, másrészt a dolgozni akarók is szívesebben fognak ipari munkához.

Jellemző tünet, hogy némelyik községben a kivándorlók túlsúlyát a hajadon lányok adják. Ennek oka az, hogy a nőtlen férfiak, legények javarésze már előbb kivándorolt ős igy a lányok itthon férjhez nem mehetnek s igy kivándorolnak. Érdekes, hogy kivándorlásuk után pár hónapra javarésze a lányoknak falujokból származott legények felesége lesz. íme a házasságkötések számának összefüggése a gazdasági élettel.

Számba kell vennünk gazdasági oldalán kívül a kivándorlást a maga erkölcsi visszahatásában is. A kivándorlók értelmiségére Amerika mindenesetre fejlesztőleg

2-ik oldal. ____ -■ ■ ___■ ■

ez a szegény Magyarország úgy sem bírja ki sokáig. Hát miért nem kell a németnek Amerikába kimenni csak a magyarnak ! ?

No igen, Amerika! Észrevettem, hogy az öreg ezen tárgyról tudna legjobban beszélni, azért feltettem neki a kérdést:

— Ugye bácsi magának nagyon kellemetlen emlékei fűződnek Amerikához ?

— Uram — válaszolá, — tőlem Amerika elrabolt mindent. Ott verje meg az Isten, ahol van! De már elmondom a tekintetes urnák az esetet. Külömben Szabó Péter vagyok Kocsoriből — mutatkozik be öregem tisztességtudóan.

— Nem vagyok gazdag ember uram, de kis gazdaságom munkám után Isten segítségével mindenkor biztosította szerény megélhetésünket. Feleségemet már kora ifjúságában elveszítettem, de megmaradt feleségem hasonmása, az én gyönyörű szép Erzsi nevű leányom.

— Boldog megelégedésben gazdálkodtunk ketten kis birtokomon s ha néha-néha úgy történt, hogy kis gazdaságunk csak szűkösen termette ki még a legszükségesebbeket is, — akkor igazi szeretettel igyekeztünk egymással feledtetni a közös szükséget. Higyje el uram, szegénységemben is oly kimondhatatlanul boldog voltam az én szép, engedelmes Erzsi leányommal.

hat, de oly elvekkel telíti meg őket az úgyszólván tradiciónélküli amerikai miliő, melyek révén alkalmas melegágyai lesznek a társadalomellenes agitációknak.

A kivándorlás csökkentésére erőszakos gátak emelése nem volt eddig alkalmas, azt láttuk a tilalmak kijátszásából, hanem egyes- egyedül természetes eszközökkel kell útját állani. Ilyen leginkább számottevő eszköz a munkaalkalom nyújtása. Reá kell mutatnunk itt a gyártelepek hiányára, vagy valami téli háziipar meghonosítására. Természetesen olyan legyen ez a háziipar, amely a nép természetének megfelel. De van más munka- alkalom is: járásunk az uttalan és vasuttalan járások közzé sorozható. Tessék uj útépítést (de nem olyat, amilyen a jelenlegi!) uj vasútvonalat adni a járásnak, kikötni, hogy ezen építkezésekben csakis járásbeli munkások vehessenek részt. Kőt irányban használtunk igy: munkát adtunk a kivándorolni akaróknak ésutakat adtunk a járásnak.

= ERDŐD ÉS VIDÉKE ____

A mindennapi életből.

A gyöngy virágos Május is elkövetkezett. Itt van, beköszöntött.

Tele tüdővel szívjuk a balzsamos levegőt, élvezzük a pacsirta dalát. Csupán az emlékeztet a mindennapi szürkeségre, hogy az uj évnegyed kezdetével összekötött profán kötelezettségeink is esedékesek.

Ilyenkor Atkozzuk azt az agyvelőt, mely feltalálta a pénzt s

— Ámde boldogságomat a sors megirigyelte. Ijfem tagadom, magam irányítottam a sors kezét.

■— Leányom 18 éves volt, amidőn községünk is beleesett az amerikai lázba.

— ügy számítottam, hogy kis birtokunkhoz még veszek pár holdacska földet. Higyje el uram, csak gyermekem jövőjét akartam ezen szándékommal biztosítani, mert manapság a házasodni vágyó fiatalság legelőbb a telekkönyvet nézi meg. Minthogy pedig a tervbe vett földvételhez pénzem nem volt, sőt adósság csinálás által sem tudtam volna tervemet megvalósítani, elhatároztam, hogy követem a meggazdagodni vágyók példáját és kiküldőm leányomat Amerikába. Hadd lásson világot, hadd keressen, hiszen maga-magának keres! Magam úgy sem mehettem, mert birtokunkat kezelő nélkül nem hagyhattam.

— Úgy beszéltük meg, hogy künn lesz három évig és ezen idő alatt előteremti a birtokvételhez szükséges költséget.

— ... Leányom szerencsésen megérkezett Amerikába. Eleinte minden két héten küldött levelet és sorai telve voltak az idegenbe került gyermek szülei után való vágyakozásának panaszaival. A harmadik hónap végén már pénzt is küldött. Későbben levelei már mindig ritkábban és ritkábban érkeztek s azokból a honvágy már tel4. szám.

vissza sírjuk a boldog aranykort, mikor nem ismerték annak sem csengését, sem titokzatos suhogását.

És hogy jobban sirassuk korunk sivárságát, melyben a pénz ama bizonyos fölényhez kezd mindjobban hasonlítani, minden nap csak újabb okunk van rá. •

Szaklapok, napilapok egyaránt a lázas és gyors törvény-alkotás évének mondják az Ur 1914-ik esztendejét.

Pedig nincs igazuk. Ha már úgy sem terem a föld, ha már szünetel most minden gazdasági tevékenység, ha már úgy megszorult a pénz : legalább most, a szűk esztendőkben vértezzük fel magunkat törvényekkel arra az időre, mikor böviben leszünk megint mindennek.

A sok törvény közzül, mely mostanság készül, egy mégis aggaszt erősen. Pedig a tavasz, a Május hozza hírét annak, hogy az igazságügyi bélyegilletékek meg fognak drágulni.

. Tehát még drágább lesz a perlekedés, mintha eddig elé is nem volt soha már az!

Ha valósul csakugyan e hir, nagy csapás ez peres nemzetünkre. Minden valamire való ember perrel kezdi nállunk az életét és perrel végezi. És ime, a gyöngyvirágos Május meg hozza a fülemile perek gyászos alkonyát! Ki vész igy az utolsó poézis is. Meggondolandó lesz ezután az igazság keresés, amelynek tandiját jő Mátyás királyunk óta eddig is nehéz bankókkal fizettük.

Pedig a templomokba nincsen belépő-dij. Talán az egyetlen hely, hova ingyenes a bemenet. Nyilván ezért látogatják oly kevesen. Az igazság templomába mégis fizetett eddig is, ki oda betévedt. Ezentúl

jesen hiányzott, azonban megelégedés és az ottani viszonyokkal való teljes megszokás sugárzott ki belőlük. A második év elején már csak minden három-négy hónapban kaptam tőle levelet. Ezek egyikében örömmel közölte velem, hogy egy gazdag jóravaló farmerrel ismerkedett meg, ki szintén magyar származású és ismeretségüknek valószínűleg házasság lesz a vége. ígérte hogy feltétlenül Magyarországba fognak visszajönni s itt kötik meg házasságukat, mert ő kijelentette választottjának, hogy édes, kedves apjától távol boldog nem lehet.

— Ezután sem pénz, sem levél nem jött tőle többé. Leveleim válasz nélkül maradtak. Csak egy év múltával kaptam ismét levelet tőle, de ez már a bocsánatért könyörgő bűnbánó Magdolna esdeklése volt . . .

— Egy szép tavaszi estén, amidőn a természet ébredésének, — mint most — első jeleit adta, fáradt testtel és önvádtól összetört lélekkel hánykolódtam ágyamban, a midőn ablakomon kopogtatást hallék. Mielőtt a kopogtatótól kilétét megkérdezhettem volna, az én Erzsi lányom hangját hallám:

— Édes apám megbocsát-é, be- ereszt-é ?

— Nem! Takarodjál innen! — Kiálték ki oly hangon, amelyből haragomra következtethet s ágyamból ki-