Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1916

Adatok a Collegium 1916/17. tanévének történetéhez.

A világháború harmadik évében Collegiumunk élete nyugodalmasabb és csendesebb volt. Hála a harcztéri kedvező helyzetnek mind a négy tanintézetben állandóan folyt a tanítás; bárha különösen a jogakadémia hallgatóinak megcsappant létszámán erősen meglátszott, hogy az ifjúságunk legnagyobb része hadbavonult.

De nemcsak a cupida legum juventus sorai ritkultak meg, hanem a tanév kezdetével három kiváló, országos nevű nesztor tanárunk is nyugalomba vonult. Csengey Gusztáv theologiai akad. tanár, dr. Horovitz Simon jogakad. tanár és Ludmann Ottó főgymnasiumi tanár elhagyták a műhelyet, a tantermet, a hol évtizedeken keresztül önzetlenül és lelkesedéssel dolgoztak a magyar és általános emberi kultúra érdekében.

Október 8-ikán, a tanévet megnyitó ünnepélyen dr. Maiéter István coll. igazgató a négy tanintézet kultur-feladatait vázolva, egyúttal mély meg- illetődéssel vett búcsút a Collegium kötelékéből kilépett három kiváló tanártól felolvasva Oeduly Henrik püspök úr Öméltóságának az ünnepeitekhez intézett következő búcsú-szavait:

»Felkérem Nagyságodat, hogy jelen soraimnak az ünnepélyen való felolvasásával méltóztassék nevemben és egyházkerületünk nevében meghajtani a tiszteletteljes elismerés és benső áldáskivánat lobogóját a mi ősz, érdemdús Nesztoraink előtt. Mindhármójuk nevét messze a Collegium és az egyházkerület határain túl kegyeletes tanítványi hála, országos tisztelet s a felső és legfelsőbb helyről jött kitüntetések egész sorozata emeli ki a magyar és az evang. tanügy többi érdemes munkásainak nevei közül.

Egy Csengey a maga országosan pályakoszorúzott irodalmi tevékenységével, az ótestámentom mély vallásos költészetének megértő congeniális lélekkel a hallgatók és az olvasók előtt való tolmácsolásával, a reábízott Timotheuszok haladását, tudományos képzését magasra fokozó ifjúságszerető leikével, — egy Horovitz mély jogtudományi bölcseségével, előadó és a finom dialektika mesteri készségeit feltáró kifejtő művészetének varázsával, irodalmi téren magasra értékelt szaktudományi munkásságával, — egy Ludmann Ottó a classi kusok ismeretéből és szeretetéből fakadó, félszázadot túlhaladó