Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1916

2

paedagogiai és oktató tevékenységével, a melynek mélységét, igazságát, hűségét és szeretetteljes szellemét magyar nemzeti és az evang. egyházi társadalomnak megannyi érdemes alakja hálatelt szívvel magasztalja, — valóban díszt, hírnevet és tekintélyt árasztottak Collegiumunk múltjára és jelenére és nagy szellemi tevékenységük soha el nem enyésző áldásteljes nyomainál fogva annak jövendőjére is. Nemzedékek egész sora fogja nevüket áldó szeretettel, hálával és kegyelettel emlegetni, az általuk hirdetett eszmék és nagyszerű igazságok pedig messze kiható érvénynyel termékenyítették meg s fogják megtermékenyíteni még a jövőben is mindazok lelkületét, a kiket akár közvetlenül fűzött hozzájuk a tanítvány ragaszkodása és nagyra- becsülő érzése az ősi Alma Materben.

Méltóztassék tehát kérem, előttük ismételten is a legbensőbben átérzett kegyeletes hálámat és elismerésemet tolmácsolni.

Isten, a mi egyedüli vigaszunk, bizodalmunk és erőnk kisérje őket áldó és vigasztaló szerétetével a nyugalom csendes révébe. Legyen velük ott állandóan hűséges társként a mi szeretetünk, ragaszkodásunk, soha el nem évülő nagyrabecsülésünk és kegyeletünk. Mi még sokáig kívánjuk őket látni és üdvözölni babérkoszorúzott nagyjaink sorában. S ezért: »ad multos annos!"

A Collegium fenntartó hatósága az 1916. deczember 18-iki igazgatóválasztmányi ülésen hálásan gondolva e nyugalomba vonuló három országos hírű kiváló tanárára, jegyzőkönyvileg fejezi ki elismerését és hálás köszönetét és a következőleg emlékezik meg róluk:

Csengey Gusztáv megszakítás nélkül működött Collegiumunkban mint hittanintézeti és 1914-től mint theologiai akadémiai tanár, előzőleg pedig 16 éven át mint gimnáziumi tanár működött az aszódi ev. algimnáziumban- Mikor Eperjesre került, theologiánk válságos napokat élt. Állandóan tanulóhiányban szenvedtünk, s volt rá eset, hogy egy évfolyamban csak egy hallgatónk volt. Egyházkerületünkben akadtak nagy számmal ellenfeleink, minélfogva hosszú ideig lét és nemlét között tengődtünk, s agodalommal néztünk főiskolánk jövője elé. S ez annál fájóbb, mert az 1887-iki tűzvész nemcsak a Collegium épületének kiépítését tette lehetővé, hanem a többi benne elhelyezett intézetek nem remélt virágzásnak indultak. Azonban küzdelmes és kitartó munkával sikerült nemcsak megmenteni hittanintézetünket, hanem theologiai akadémiává is kifejleszteni, s van reményük reá, hogy a reformáczió 400-éves fordulója és Collegiumunk 250-ik évfordulója újabb lökést fog adni továbbfejlődésének. Akadémiánk elhelyezése és fejlesztése tekintetében első helyen áll a magyarországi evangélikus akadémiák között. Theologiai Otthonunk egyetlen a maga nemében. Tanári fizetési és nyugdíji viszonyai kedvezően alakultak. Az elért szép eredmény és felvirágzás nagy- részben Csengey Gusztáv nevéhez fűződik. Mint tudós, törhetetlen buzgalommal kereste az igazságot, a mire neki bő alkalmat és anyagot szolgáltatott az ó-szövetség egyes klasszikus iratai, mint pl. Jób könyve és a Zsoltárok kötötték le figyelmét.

Mint tanár, jánosi szeretettel, atyailag bánt az ifjúsággal, s kiváló súlyt