Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1916
23 2. A tanári-karról. Csengey Gusztáv szept. 1-jével nyugalomba lépvén s a theol. akad. nagybizottság függőben hagyván a 6-ik tanszéknek betöltését, az 1916/17. isk. évben csak öt theol. tanár működött. Csengey Gusztáv kartársunk 46 éven át működött a tanári pályán. Ebből Eperjesen 30 évet töltött, 1886. évi szept. 1-jétől 1916. évi szept. 1-jéig. A theol. akad. tanári-kar és ifjúság 1916. évi okt. 13-ikán meleg és családias jellegű tanári s ifjúsági közös gyűlés keretében búcsúzott el a derék kartárstól, a mikor is Mayer Endre dékán a tanári-kar nevében méltatva a távozónak érdemeit, őszinte kifejezést adott a kartársi ragaszkodásnak és elismerésnek a 30 éven át tanúsított tanári tudományos munkásságért és valóban kartársi s baráti szeretetért. Az ifjúság nevében Misecska Bernát IV. theol. akad. halig., testületi elnök szólott lendületesen az atyai jó professzorhoz, megköszönve fáradságos nehéz munkáját s biztosítva őt tanítványainak hálájáról. A búcsúzó professzor megható szavakkal köszönte meg az ovácziót s az alább közölt költeményében örökítette meg búcsúzását a tanári pályától. Megható volt, mikor az ifjúság szeretett tanárának távozásakor önkénytelenül „Ballag már a vén diák" czímű dallal kisérte a theol. Otthonból távozót. Eperjes polgármestere még 1916. évi augusztus havában búcsúztatta el. Csengey Gusztáv azok közé a tanárok közé tartozik, a kit kartársai s tanítványai csak szeretni, tisztelni s becsülni tudnak. Nehéz, válságos időkben jött Eperjesre. Bizonytalan volt a theologiának helyzete; kevés volt a hallgató s kicsiny és rendetlen a fizetés. Csak a jövőben való bizalom s kitartó munka gyújtott reménységet a tanárok lelkében. Nehezen s lassan javult a helyzet. Döntő jelentőségű a hosszas küzdelem után 1904. évben hozott egyetemes közgyűlési határozat, a mely theol. intézetünket akadémiává fejlesztette és az egyetemes egyház tetemes segélyével új jövőnek alapjait vetette meg. Csengey ezekből a nehéz küzdelmekből szinte kivette a részét s különösen irodalmi működésével szolgálta akadémiánk jó hírét. Akadémiánk fejlesztésében Csengeynek kiváló érdemei vannak. Örökké élő emléket állítQtt magának pedagógiai tapintata, az ifjúság szeretete s szakképzettsége által. Tanítványai hálával és szeretettel fognak rágondolni mindig. Ennek bizonyítéka a Csengey-alap, melyet évek óta tartó 10—10 koronás adományokkal hordtak össze s mely most 949 kor. 52 fill.-t tesz. Ő maga 100 koronát adott e czélra. Az isteni Gondviselés adjon nyugalomba- vonult nesztorunknak tartós egészséget, hogy hátralévő napjai a pihenés, az elismerés és öröm napjai legyenek! Csengey nyugalombavonulásával lehető vált az ő kettős tanszékének kettéválasztása ószövetségi és egyháztörténeti tanszékekre való átalakítására. Az egyetemes theol. akad. nagybizottság a tanári-karnak javaslatára a kettéválasztást elfogadta s a Csengey tanszékére, mint ószövetségi theol. tudományszakot magába foglaló tanszékre dr. Deák Jánost, eddigi rendkívüli tanárt választotta meg 1916. évi szept. 1. hatálylyal; a másik tanszéket,
