Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1916
24 az egyháztörténetit dr. Obál Béla tölti be rendkívüli tanári minőségben, a ki 1907. év óta különben is az egyháztörténetet adja elő akadémiánkon. Dr. Horovitz Imre törvényszéki orvos bekövetkezett halála miatt a közegészégtani előadások ez évben elmaradtak. A tanárok az előző évekhez hasonlóan teljesítették hivatásos kötelességeiket. A folyton dúló világháború többeket elszólítvári a harcztérre a Collegium többi intézeteinek tanárai közül, dr. Deák János heti 4 órát vállalt a coll. tanítóképzőben. Draskóczy Lajos mint az eperjesi hadsegélyző - bizottság ügyvezető elnöke fejtett ki nagy munkásságot, Mayer Endre a sárosvár megyei hadsegélyző-bizottságban tevékenykedett, dr. Deák János pedig az általa vezetett Katona-otthonban végzett igen szép és eredményes munkát. Irodal- milag dr. Szlávik Mátyás, dr. Deák János és Mayer Endre fejtettek ki nagyobb munkásságot. Végül dr. Deák János az eperjesi ev. I. egyház súlyos beteggé lett lelkészét, Korbély Gézát helyettesítette s bekövetkezett halála után, mint adminisztrátor intézte s vezette ennek az egyháznak ügyeit közmegelégedésre. Általában a tanárok mindegyike törekedett tőle telhetőleg teljesíteni nemcsak rendes tanári kötelességeit, hanem azonkívül is mindegyik kivette részét abból a társadalmi s egyházi munkából, melyet egyfelől a háború rendkívülileg rovott reájuk, másfelől a társadalom rendes körülmények között szokott elvárni tőlük. BÚCSÚ. írta: CSENGEY GUSZTÁV (1916. október 13-ikán). Szép őszi lombok hervadt koszorúján Aláhanyatlik lassan már a nap ... Hervadt levéllel száll méla bú rám: Szép munkapálya, már elhagytalak! — Nézz rám a múltból, láss ma elvonulni, De nem siratva elmúlásomat. Bár tetterőmet érzem elborulni, Hűségem ormán lát az alkonyat. Híved valék, óh drága munkapálya! Rád szent örömmel küzdni léptem én. A rögös úton hivott ideálja, Erőt adott rá a hit, a remény! Búbaj között hogy vívtam földi harczom, Hajnal-derűvel biztatott a czél... Szelíd örömtől gyúlad most fel arczom, S nem bánt az őszi hervadó levél. Ti pályatársak, hisz körültem álltok. Óh, hisz mi bízva együtt harczolánk! Mint győztesekre nézhetek reátok: Nem nehezül már a gond súlya ránk. A viharokkal szemben hittel álltunk: Óh, a magasztos ügynek győzni kell! ím megvalósult, mit remélve vártunk, Most boldogít már az elért siker.
