Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1916
20 Főiskolánk életére messze kihatással bir az a körülmény, hogy theo- logiai akadémiánkat a kultuszminisztérium az 1914. évi XXXVI. törvény- czikkel a nem állami tanárok részére megalkotott állami nyugdíjintézetekbe felvette, s 1916. szeptember 1-jével Csengey Gusztáv kartársunkat kérésére nyugdíjaztatta 8400 korona fizetéssel és 1200 korona lakbérrel. Fenntartó egyházkerületünk és az egyetemes egyház ezt a nagy- jelentőségű elhatározást szívesen támogatta, s a theol. akadémia tanárait az állami nyugdíjintézetbe átengedte abban a hitben, hogy lelkésznevelésünket s tudományos haladásunkat ezzel is emelni és fejleszteni fogja. A múlt iskolai évben az egyetemi evang. fakultás ügyében megindított mozgalmunk s főképen az ez ügyben írt memorandumunk nemcsak evang. egyházunkban, hanem azonkívül is nagy sikereket ért el, mert minden irányban felvilágosító és tárgyilagosan tájékoztató tartalmával megteremtette a közhangulatot, a mely az 1916. évi egyetemes közgyűlés jegyzőkönyvében foglalt következő határozatában nyer kifejezést: „Mivel egyházunknak kezdettől fogva az volt és ezúttal is az az álláspontja, hogy a felekezetek közötti egyenjogúságra és viszonosságra való tekintettel csupán oly evang theol. fakultást fogad el, a minővel a magyar állam a róm. kath. és ref. egyházakat ajándékozta meg, vagyis a tudományos színvonalat teljes mértékben biztosító, az egyetembe belekapcsolt fakultást, — mivel az az eshetőség, hogy az állam esetleg más megoldást foganatosít, elkerülhetetlenül magán viseli a jogokról való lemondás jellegét, — mivel egyházunk közjogi helyzete és országos tekintélye tagadhatatlanul csorbát szenvedne egy fokozati tekintetben kisebb jelentőségű intézet elfogadásával s ezáltal ellentétbe is jutnánk atyáink traditionális törekvéseivel, ezeknek kijelentésével — és végül, mivel a miniszter úr feleletének elmaradása miatt határozott hivatalos és a mi ev. egyházunk méltóságához illő formában különben sem vagyunk értesítve a kormány szándékáról teljes világossággal: mondja ki az egyetemes közgyűlés, hogy a kormányt felterjesztés útján határozott válaszadásra felkéri, illetve a választ megsürgeti." „Az egyetemes közgyűlés Geduly Henrik határozati javaslatát téve magáévá, elhatározza, hogy a kormányt felterjesztés útján határozott válaszadásra felkéri és illetve a választ megsürgeti. Egyúttal helyeslőleg tudomásul veszi az egyetemes közgyűlés Raffay Sándornak és dr. Mikler Károlynak a bizottságba történt behívását, a bizottság mandátumát meghosszabbítja és utasítja, hogy a fejleményekhez képest a szükséges további intézkedéseket is megtegye." Ezzel a nyílt, megalkuvást nem tűrő határozattal az egyetemes gyűlés véget vetett az eddigi ingadozásoknak s félreérthetetlen módon kizár mindennemű, bécsi fakultási mintára képzelt megoldást. A fakultási bizottság f. évi május 11-iki ülésén az egyetemes gyűlés határozata értelmében egy lépéssel előbbre vitte az ügyet, a mennyiben egy szűkebbkörű bizottságot küldött a kultuszminiszterhez, hogy az a kért válaszadásra s nyilatkoztaira bírja. Mielőtt ez megtörténhetett volna, a kultuszminiszter válaszolt, a tárgya
