Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1916
I 21 lások megkezdésére hajlandónak mutatkozott, de egyúttal bekövetkezett a kormány bukása is. Az új kormányban gr. Apponyi Albert a kultuszminiszter, a ki nem ismereretlen előttünk; reméljük svárjuk, hogy simábban s gyorsabban fogja megoldani a kérdést egyházunk kívánságának megfelelően. Az egyet, egyház is a múlt évi határozatnak megfelelően teljes energiával fogja folytatni az akcziót s reméljük, hogy a reformáczió négyszázados jubileuma megérleli és megteremti az egyetemi evang. theol. fakultást. Új mozzanat a kérdésben br. Prónay Dezső egyetemes főfelügyelő úr Öméltóságának javaslata, a mely szerint két fakultás lehetőségéről szólhatunk. Ha ugyanis az egyetembe kapcsolt fakultás felállítása legyőzhetetlen akadályokba ütközik, akkor az egyik fakultást az állam állítaná a maga költségén Pozsonyban, a másikat pedig az egyetemes egyház Eperjesen; a soproni akadémiát pedig gyakorlati seminariummá alakítaná át. Az új javaslatra nézve még nem volt alkalmunk állást foglalni. Hálás elismeréssel adózunk kerületünk kiválóan agilis püspökének, főt. s mélt. Oeduly Henrik úrnak, kinek felszólalása a fenti határozatot eredményezte s bízunk benne, hogy az első sikeres nagy lépés után a következők is sikeresek lesznek. Ezzel kapcsolatosan foglalkoztunk a Collegium 250-éves jubileumával, mely f. évi október 18-ikára esik s megállapítottuk azokat az intézkedéseket, a melyek theol. akadémiánk helyzetének javítására s jövő fejlesztése érdekében szükségesek. Pontosan nem lehet határozni mindaddig, míg a fakultás ügye jobbra vagy balra el nem dől. A kérdésbe belekapcsoltuk természetesen a reformáczió négyszázados jubileumát is, a melynek nem szabad nyomtalanul eltűnnie magyarországi ev. egyházunk és eperjesi főiskolánk felett. A dúló véres háború alig engedi meg, hogy őszszel úgy ünnepeljünk, a mint azt a múlt története s a jövő fejlődésének biztosítása követeli; de annak daczára fel kell használnunk az alkalmat a hívők lelkének felrázására, a reformáczió vallási s kulturális kincseinek megértésére s megbecsülésére, hogy az evangéliumot s az ev. egyházat mindenki szeresse, becsülje s hozzá szívvel-lélekkel ragaszkodjék. Ezek alapjai és biztosítékai a jövő fejlődésénekSokat foglalkoztatták a tanári-kart a megélhetési viszonyok, a melyeknek súlya alatt úgyszólván az egész művelt világ roskadozik, főképen azonban a megállapított készpénzfizetésből élő lelkész-tanári s általában tisztviselői lateiner-osztály. A magas kormány bocsát ott ugyan egykisebbszerű összeget a theol. akad. tanárok némi segélyezésére, de ez oly csekély (a fizetés 10%-a) volt, hogy az a határtalan drágaságban csupán egy-egy csöppnyi olajat jelent. A bajt annál nagyobb mértékben érzi mindegyikünk, minél kisebb a fizetése, jövedelme s minél nagyobb a családja. Egyházkerületünkhöz s az egyetemes egyházhoz folyamodtunk drágasági, háborús és családi pótlékért. Merjük hinni, hogy fenntartó hatósá
