Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1914
84 bocsátani. Tanításunk elé csakhamar komolyabb és pedig leküzdhetetlen akadályok gördülnek. Eperjest a hadiszintér közvetlen közelében ellepi a katonaság, a melyet csak az iskolai épületek felhasználásával képes a hatóság fedél alá helyezni. Ehhez járul még, hogy a katonai járványkórház zsúfolva van kolerás betegekkel, sőt egy-két koleraeset a városban is előfordult és halállal végződött. A járvány veszedelmének elkerülése végett az illetékes polgári hatóság ilymódon szeptember hó 24-ikén iskolánkat bezáratta. E nehéz helyzetben különös gondunk tárgya volt a vidéki ifjúságnak hazajuttatása. Ugyanis szeptember 24-ikétől Eperjesen minden polgári vonatközlekedés megszűnt. Az állomás pedig fertőzött területnek lett kijelentve. A minden jó ügyet melegen felkaroló főispánunk ő méltósága azonban — az ittrekedt ifjúság számára — a különvonatot szeptember 25-ikére kieszközölte. Tekintettel a terjedő ragályra, e vonatot elindulása előtt desinficiálták s különben is ez alkalommal a hatóság minden óvóintézkedést megtett. így a tanulók felszállásánál ott volt a főispán, alispán, polgár- mester, a megyei és városi főorvos és a tanári-kar. S csak miután a városi főorvos a vonatot még egyszer végigjárta s konstatálta, hogy egészségügyi tekintetben minden óvóintézkedés megtörtént, szállhatott fel a vonatra az ifjúság. A kassai állomásra beérkező vonatot Schöpflin Géza vasúti osztagparancsnok és Borsody Károly népfelkelő, mindketten intézetünknek tanárai, fogadták és közbenjárásukra sikerült tanulóinkat még aznap a különböző irányban induló katonai vonatokra feljuttatni. Tanítványaink mindannyian baj nélkül, egészségesen haza is érkeztek. Az iskola bezáratása után a főgymnasium épülete ismét kaszárnya. Az igazgató több ízben kísérletet tett arra, hogy a tanítás újra kezdhető legyen. Eperjes háborús képe azonban mindinkább komorabbá vált. A folytonos esőzések s ennek folytán fellépő sokféle betegség nehézzé tették a katonák helyzetét. Katonai kórházaink immár telve voltak belső betegekkel. A katonák, a kik több órai menetelés után, elcsigázva, bőrig ázva, Eperjesen megpihentek, szinte fenyegetve követelték, hogy fedél alá helyezzék őket. Ám a város már így is zsúfolva volt a hosszabb ideig itt tartózkodó katonasággal. Iskolai épületünk maradt tehát a mi volt, a katonák szállóhelye. így telt el a szeptember, az október. Novemberben a helyzet valamivel javult és a város -polgármestere kijelentette, hogy deczember elején, vagy legkésőbb közepén az iskoláknak épületeiket visszaadhatják. S miután a főgymnasium épületében a beszállásolt katonák száma időközben megcsappant, az igazgató már november hó 18-ikára a Vlll-ik osztály tanulóit behívta. Sajnos, a tanulók nem sokáig maradhattak együtt, mert november hó 28-án, Sárosvármegye északi részén, Alsópagonyban megjelent az orosz s nagy gyorsasággal nyomult előre. Már deczember 1-jén Bártfát foglalta el. A VlII-ik osztály tanulóit november 30-án szét kellett bocsátanunk. Menekült a város lakossága is. A főgymnasium igazgatója is két napig, vagyis addig, míg családját biztos helyre vitte s ott elhelyezte, távol volt. Különben pedig hely tál lőtt. Az orosz egy heti tartózkodás után Bártfáról önként távozott s így Eperjesen is a közvetlen veszély megszűnt. A kará
