Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1914
85 csonyt már a legtöbb család itthon ünnepelhette. Az új esztendő közeledtével a hatóság mindent elkövetett, hogy a hosszú ideig szünetelő tanítást az iskolai épületek felszabadításával végre-valahára lehetővé tegye. Január 2-ikán a főgymnasium épületéből a beszállásolt katonák távoztak és a polgármester átiratban közölte, hogy a tanítás január 11-ikén megkezdhető. Ám e terminusra az ifjúság nem volt behívható, mivel a helyzet itt ismét komolyra fordult. A katonaság újra ellepte városunkat s polgármesterünk a beszállásolások után éppen rendbehozott épületet ismét kénytelen volt a katonáknak átengedni. A helyzet javulása után azonban, be nem várva a beszállásolt katonák távozását, az igazgató, a collegiumi igazg.-vál. elnökének engedélyével, a tanulókat behívta és pedig a VII —VIII. osztályt január 18-ikára, az 1 —VI. osztályt január 25-ikére. Az épület, a polgármester kiváló jóindulata folytán, a beszállásolások alól ekkorra felszabadult. A behívott tanulóifjúságból voltak olyanok, a kik pontos időre nem jöttek el. Sáros- és Zemplénvármegye felső részén lakó szülők gyermekei voltak ezek, a kik az orosz elől előttünk ismeretlen helyre menekültek, de a kiket éppen ezért a behívási időn túl is minden nehézség nélkül felvettünk. De voltak olyan szülők is, a kik Eperjesen nem látták biztosítottnak az iskolai év nyugodt befejezését s ezért gyermekeiket más iskolába vitték. Viszont sok bártfai gymnasiumi tanuló, mivel Bártfán a tanítás szünetelt, január havában nálunk iratkozott be. Kétségkívül maga a tanári-kar is komoly aggodalmakkal fogott a munkába. Az iskolaévből több mint négy hónap telt el. E hosszú szünidő alatt a tanulók jó része elszokott a rendes munkától. Sokan közülök nehéz, örökké emlékezetes, szivet-lelketrázó küzdelmeken estek át családjaikkal együtt. De a folyton fokozódó drágaság is súlyos teherként nehezedett különösen a vidéki szülőkre, a kik gyermekeiket csak nagy áldozattal voltak képesek itt fenntartani. A nyomor sem volt ismeretlen sok tanulónk előtt. Ha ehhez hozzáveszszük a tőlünk pár kilométernyire eső hadiszintérről érkező izgalmas, folyton változó híreket, ne csodálkozzunk, ha a természettől különben is élénk fantáziájú gyermek csak lassan jutott abba a hangulatba, a mi a rendszeres, nyugodt munkának előfeltétele. Maga a tanári testület mindent elkövetett, hogy e munka sikerét biztosítsa. Ifjúságunk, a mely szeptemberben oly fényes jelét adta komoly munkaszeretetének, lassan-lassan ismét a régi; ismeri és teljesíti kötelességét. A rendelkezésünkre álló idő azonban rövid. Tervünket, hogy július hó közepéig tanítsunk, nem valósíthatjuk meg. Az ellenség ugyan a május 2-ikán meginduló nagy galicziai offenziva kezdetén kitakarodik Sárosvármegyéből. E miatt tehát taníthatunk, de megvan a drágaság és fenyeget a járvány. Ez utóbbi ok miatt a hatóság június 1 -jéré az iskolát csakugyan bezáratta és ezzel az örökké emlékezetes 1914—15. iskolai év véget ért. 2. Hadbavonult tanárok. Az általános mozgósítás elrendelése után a tanári-karnak több tagja nyomban bevonult katonai szolgálatra. És pedig: Borsody Károly népfelkelő a 9. népfelkelő-gyalogezredhez, Saguly József póttartalékos a 101. gyalogezredhez, Schöpflin Géza népfelkelő-főhadnagy
