Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1914
83 FŐGYMNASIUM. III. A) Adatok a főgymnasium beléletének 1914/15. évi történetéhez. 1. Az iskolai év lefolyása. A háború színteréhez közel főgymnasiumunknak is sok nehézséggel kellett megküzdeni ez iskolai évben. A felejthetetlenül szép augusztusi napok mihamar elröpültek. Még lelkűnkben fel-felviharzik a lelkesedés, a háborúszülte mámor, a mely magával ragadta nemcsak a hadbavonuló ifjúságot, de közönségünket is; még látjuk intézetünk udvarán Eperjes-város háziezredének felvirágozott zászlaját, búcsúzó, hadbavonuló zászlóalját, a mely közel egy hónapot töltött intézetünk falai között; még csak az imént búcsúztunk el hadbavonuló kartársainktól, volt tanítványainktól, — máris aktuálissá vált a komoly kérdés: mi lesz ezzel az iskolai évvel? A beiratások szeptember 7 — 9-én folytak le. A tanulók száma a múlthoz képest nem csökkent. A szülőknek azonban a tanulók elhelyezése most, de még inkább az iskolai év második felében, sok gondot okozott. Ez évben vidékről vasúton bejáró tanulónk egy sem volt. A közlekedési viszonyok ezt nem engedték meg. Az iskolaévet szeptember 10-ikén nyitottuk meg. Az igazgató hazaszeretetre és kötelességtudásra intő szavai termékeny talajra találtak a tanulók szívében. Látszott, hogy mindenki érzi a helyzet komolyságát. A szemekben a háború említésére felragyogó könny és a kitüzesedő arcz elárulta, mily sok tanulónknak van atyja, testvére vagy hozzátartozója a harcztéren. Az iskolai munka tehát megindult. A tanulók a helyzethez illő komoly kötelességtudással végezték iskolai teendőiket. Magaviselet tekintetében pedig egyenesen dicsérőleg emlékeztek meg róluk tanáraik. E szépen induló munkát nem zavarta kezdetben a város, de különösen az utcza háborús képe sem. A szakadatlan le- és felvonuló trénkocsik százai, sokszor ezrei, az automobiloknak meg nem szűnő jelzései, a harcz szinterére vonuló katonák, majd a sebesülteket szállító kocsik: eddig ismeretlen érzéseket keltenek a közönségben. Az izgatott közönség soraiból a gyengébb szívűek máris felvetik a kérdést, vájjon a tanulóifjúságot nem volna-e tanácsos ilyen körülmények között szétír
