Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1914
62 neveztetvén ki, 1914. szept. 1-jétől számított hatálylyal jogakadémiánk kötelékéből kivált. Méltán mondhatjuk, hogy nagy veszteség ért ezzel bennünket. Az e fölötti fájó érzést az ellensúlyozza csupán, hogy szeretett és nagyra- becsült kollegánk jogos ambíciójának érvényrejutását jelentette a kinevezésben megnyilatkozott legfelsőbb elismerés, a minek főiskolánk büszkeséggel örül. Az ekként megüresedett tanszék előreláthatólag csak a háború befejeztével töltetik be. Dr. Hebelt Ede kartársunk a tanév folyamán a kolozsvári m. kir. „Ferenc’z József11 tudományegyetemen, a magyar magánjogból egyetemi magántanárrá képesíttetvén, részére a minisztérium május 4-ikén, 34,443. sz. a. kelt rendelettel a VII. fizetési osztálynak megfelelő állami kiegészítést utalványozott. Nevezett kartársunk a népfölkelői bemutatói szemlén katonai ‘szolgálatra alkalmasnak találtatván, felmentése iránt a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztérium útján az akadémia dékánja hivatalból előterjesztést tett. Tekintettel a felhozott indokokra, különösen pedig arra, hogy a tanítás lehetőségének koczkáztatása nélkül jogakadémiánk újabb tanerőt nem nélkülözhet, a m. kir. honvédelmi miniszter úr 1915. jan. 8-ikán, 201,814. sz. rendelettel dr. Hebelt Edének bizonytalan időre szóló felmentést adott. Mély részvéttel, egyszersmind azonban a legdicsőbb halál feletti felemelő érzéssel jelentjük, hogy Teltsch Ouidó Géza IV. é. joghallgató, 9. honvédgyalogezredbeli tartalékos zászlós, 1914. évi deczember havában az északi harcztéren hősi halált halt. Pályájának végén álló, komoly, lelki- ismeretes, tehetséges ifjút vesztett benne főiskolánk s a társadalom. Emlékét kegyelettel fogjuk megőrizni, s ily czélból hősi halálát „a hősök emlékét megörökítő országos bizottságnak« is bejelentettük. Tudomásunk szerint jelenlegi hallgatóink közül eddig csak őt kívánta áldozatul a haza becsülete; annál nagyobb azonban azoknak a hősöknek száma, akik volt hallgatóink soraiból kerültek ki. Példaadó emlékezetük nem fog elhomályosulni a jogi pálya befejezése után is megható gyöngédséggel szeretett Alma-Mater falai között. A Collegium iránti áldozatkész elismerésnek — a nehéz időben különösen jóleső — példáját adta az „Eperjesi Bankegylet,« a mikor szokásos évi 400 korona adományát a coll. jogakadémiának ebben az évben is folyósította. Előkelő pénzintézetünknek most is megnyilvánult támogató készsége bizonyságul szolgál arra nézve, hogy székhelyének országos jelentőségű közművelődési és tudományos törekvései iránt változatlan elismeréssel viseltetik. A jogakadémia — mint főiskola -, közelebbről pedig annak tanárai szempontjából nagyjelentőségű, sőt korszakos esemény a nem állami tanárok stb. nyugdíjazásáról szóló 1914: XXXVI. t. ez.-nek 1914. szept. 1-jén bekövetkezett életbeléptetése. Eddig a Csáky-féle 1894: XXVII. t.-cz. biztosította nyugdíjunkat. Ez a törvény annak idején rendkívüli jelentőségű volt a felekezeti tanintézetek tanáraira, mert az első törvény volt, a mely állami nyugdíjat biztosított nekik. Az állami alkalmazottak nyugdíjazásáról szóló, új törvény, az 1912: LXV. t.-cz. alapelvei az 1914 : XXXVI. t.-cz.-be egészben
