Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1914
63 fölvétettek, s ezzel az 1894: XXVII. t.-cz.-nek átmenetileg hatályban volt s a felekezeti intézeti tanárokra - szemben az államiakkal — némileg hátrányos rendelkezései erejöket vesztették. Kétségkívül korszakos jelentőségű haladást jelent tehát az új nyugdíj törvény s annak a liberális álláspontnak érvényesülése, mely szerint állami, községi és felekezeti oktatás egy és ugyanazon értékű, az állami érdekek kielégítése szempontjából is teljesen egyenrangú. Az új törvény a szolgálati időt az eddigi 30 év helyett 35 évben szabja meg ugyan, de módot nyújt arra is, hogy azok a tanárok, kik már a régi törvény hatálya alatt állottak, továbbra is megtarthatták ezt a — szerintünk látszólagos — előnyt. A jogakad. tanári-kar összes érdekelt tagjai a 35-éves szolgálati időt fogadták el, s ezzel a jogakadémiára nézve az új törvény összes rendelkezései hatályba léptek. Végül e helyütt is emlékezzünk meg arról a mozgalomról, mely a tanév folyamán a jogi oktatás reformja kapcsán felmerült. Ez a mozgalom _ úgy a jogakadémiai tanárság, közelebbről a „Jogakad Tanárok Országos Egyesülete“ részéről, valamint a jogakadémiákat fentartó hatóságok részéről előreláthatólag erős visszhangot fog kiváltani. A történeti hűség szempontjából mellőzhetlennek tartjuk azonban, hogy röviden e helyütt is méltassuk A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter úr ugyanis az 1914. év november havában nyolcz kérdőpontot intézett a négy egyetem tanári- karához. Ezek nagyobbrészt a szigorlati és tanulmányi rendet érintik ugyan, közvetve azonban a jogakadémiák létkérdése problémájának fölvetésére is szinte kikerülhetetlen alkalmid szolgálnak. Az egyetemek közül eddig a kolozsvári, debreczeni és pozsonyi egyetemek tanári-karának véleményes javaslata ismeretes. Valamennyi a jogakadémiák, mint immár felesleges és tarthatatlan (!) intézmények megszüntetését, vagy legalább is az államvizsgáztatási jognak kizárólag az egyetemekre való ruházását kívánja. Egyedül a pozsonyi egyetem tanári-kara foglal el némileg mérsékeltebb álláspontot, a mennyiben ugyanis legfeljebb két, állami jellegű jogakadémia fentartását a jövőre nézve is indokoltnak látja. Mi s általában a jogakad. tanárság igyekszünk ebben a kérdésben a szigorú tárgyilagosság határai között maradni. Korántsem állítjuk, hogy a négy egyetem mellett az összes (8) jogakadémiák további fentartása szükséget pótol, jóllehet, általánosságban véve, Magyarország mégsem olyan gazdag kulturintézetekben, hogy százados múltú és még az egyetemi karok emlékirataiban is „érdemekben gazdag" főiskolák megszüntetéséről rövidesen ítéletet mondani megengedhetőnek tartsuk Sőt a mostani nagy idők vájjon nem éppen arra intenek-e, hogy őrállóhelyeinket a jövőben még jobban erősítüsk, bennök az erős, öntudatos, magyarfajú érzés oltárainak lángját magasabbra és magasabbra szítsuk? Igaz, hogy egyik-másik jogakadémiánk anyagi javakban szegény s e miatt talán szervezetéhez és fölszereléséhez is szó fér. De vájjon, ha tárgyilagos bírálatba kezdünk, az egyetemek viszonlagos színvonala nem fog-e még sötétebb képet mutatni, mint a milyent egyik-másik egyetem tanári-kara a jogakadémiákról általánosságban megfestett? A fentebb említett jogakadémiai tényezők rövidesen megnyilatkoznak
