Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1914
12 Krisztus, — én vagyok a világ megváltója — nekem higyjetek“, az én világnézetem üdvözít egyedül, engem kövessetek! . . . Nos altkor, édes Fiaim!... hogy igazán méltókká válhassatok e Collegium dicső, nagy múltjához, akkor ott: a kísértések keresztutain, „nagy jeleket tevő“ és „csodákat« Ígérő hamis prófétákkal szemben ingadozás nélkül tegyetek vallomást az igazságról, a Krisztus világnézetéről, melynek fundamentuma az örök igazság: „Minden bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme.“ Minden néven nevezendő vallás, ész, hit, világnézet, erkölcs igazsága csak annyit ér, a mennyivel képes hozzájárulni ahhoz, hogy az ember : erősebb, bölcsebb, jobb, hívebb, önmegtagadó önfeláldozásban gazdagabb legyen /... Ennek a világgyőző erőnek, jóságnak, bölcseségnek, hűségnek és ön- feláldozásnak forrása pedig az a Szeretet, a ki ott, a Golgotán végezte életét, a ki önmagát adta övéiért, a ki az emberiség legfőbb, legnagyobb értéke marad örök időkön át! . . . Nos akkor, kedves Hallgatóim! . . . hogy igazán részetek lehessen a: , jövendő Magyarország kiépítésében“, akkor ott, a kisértések keresztutain gondoljatok Izrael népének hétezerére, a kik közül egyiknek térde sem hajolt meg a bálványok előtt! Hogy biztosan megállhassátok az Isten ellen lázító csábítás ostromát, oh akkor idézzétek vissza ifjúkorotok szép emlékeiből a Prometheüsmondát. Csendüljön meg lelketekben az Istent káromló titáni dacz megtörött, engesztelő, megbékülő szava, a mely oly megkapóan jellemzi minden idők hamis Krisztusait, a midőn az Istenhez tért Prometheüs így szól: „Ők csak könnyű gyermekészszel tesznek, Vad gyönyörrel élnek csak a pereznek, Ha a multat jobban megszívelnék És a jelent jobban mérlegelnék, Be jó volna, mint örülnék ennek!“ Óh azért, ha egykor reményeitek romjain; veszteségeitek sívó pusztaságán ; kedveseitek: apátok, édesanyátok, testvéretek, vagy fiatok sírja fölött; vagy az igaznak, jónak bukása miatt agyvelőtöknek minden rostja lázadozni kezd az Úr rettenetes végzései ellen, óh akkor, mint Prometheüsnek, ajándékozzon nektek is lelki békességet és némítsa el eget vívó kérdéseiteket az Eos, a tünedező Hajnal felelete: „Mire vágytok, ti érzitek itt lenn. Mit adhatnak, csak ők tudják ott fenn. Nagyba fog, kezd karja a Titánnak, De tekintsd csak égi adománynak, Mi szép s jó van örök, véghetetlen Mert adója az örök, véghetetlen Isten! Hozzá, a véghetetlen Istenhez tértünk meg mi is, hogy Szent Fiának keresztfája alatt éhségünket oszlassuk a megtörött kenyérrel; epedő szom-
