Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1914
13 junkát csillapítsuk az élet italával, hogy újjászületve győzhetetlen erőben gazdagon térhessünk meg szent hivatásunk folytatásához, a művelődés, a béke munkájához. Ha bízó hittel, megbocsátó szeretettel, megtisztult lélekkel járulunk az Úr asztalához, bizony mondom néktek: nem jöttünk hiába! Kedves Ifjak! Szónokotok ékesszóló ajakán előttünk föltárult nemes szivetek bocsánatot kérő szavára az egész tanárikar nevében feleletem ez: „felebarátunknak megbocsátani annyi, mint biztossá lenni a felől, hogy az Isten megbocsátott nekünk'1. Nos édes Fiaim! Mi tanárok, hiszszük, bizonyosan hiszszük, — óh liigy- jétek ti is!... hogy megbocsátott nekünk a mi jó Istenünk, Szent Fia a Jézus érdeméből — Amen.
/
