Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1913

31

collegiumi díszteremben Magyarország nemzeti űjjáébredésének ünnepét, előkelő és nagyszámú közönség jelenlétében. Különös fényt kölcsönzött ezen ünnepélynek egy 42 tagból álló lengyel társaság, melyet a magyarok iránt érzett rokonszenv városunkba hozott és a mely collegiumi ünnepélyünkön is résztvett, az ünnepély befejeztével pedig az „eperjesi vértanúk" szobrát Lengyelországból hozott koszorúval, ünnepélyes szónoklatok mellett megkoszorúzta.

Májas 5-ikén résztvettünk a néhai Zelenka Pál püspöknek emlékére a kerület által Miskolczon emelt sírkő felavatásának kegyeletes ünnepélyén. A Collegium fentartóhatósága és tanári-testülete képviseletében Ludmann Ottó coll. igazgató, a theol. akadémia képviseletében Mayer Endre dékán és Farkas Győző, a theol. hallgatók testületének elnöke, a tanítóképző-intézet képviseletében Gerhard Béla igazgató koszorúkat helyeztek el a Collegium körül oly sok érdemet szerzett felejthetetlen boldogult főpásztor sírkövére.

Május 20-ikán tartottuk meg tavaszi deprecatiói ünnepünket. Az ifjúság nevében Baron János theologus beszélt; a tanári-kar nevében ár. Deák János theol. akad. tanár válaszolt a következőképen:

Szeretett Kartársak! Kedves Ifjúság!

Van az Ótestamentumnak egy kis könyve, — a könyv nevet talán nem is érdemli meg, hiszen magyar bibliáinkban alig három levél az egész, — s mégis nagy mértékben rászolgál arra, hogy legalább pár perezre feléje fordítsuk figyelmünket. Érdekes már azért is, mert az Otestamentum összes könyvei között ez a legrégibb, melyről pontosan tudjuk, hogy mely időtájt keletkezett. Tudjuk, hogy szerzője 760 — 750 körül tevékenykedett s így beszédét is kevéssel ezután kellett feljegyeznie. Természetes dolog, hogy bibliai könyvről lévén szó, a theologusnak nyújt legtöbbet ez a művecske. Azonban ne gondoljuk, hogy csak neki. A történész, az archaeologus, a jogász, a sociologus, a szónok, a költő, a kereskedő, a katona, sőt a pénzügygyei foglalkozó is tanulhat belőle. Csábító feladat volna reámutatni arra, mi illeti meg az egyiket, mi a másikat, azonban ez a hely és ez az alkalom arra int bennünket, hogy ne ezt keressük most, de azt, hogy mit talál benne az ember, a keresztyén ember. Hogy ezt megtehessíik, meg kell ismernünk a kort, melybe könyvünk elvezet, hogy azután kellőképen méltányolni s értékelni tudjuk azt, a mit szerzőjük hirdetett.

Izráel országát — hiszen erről esik itten szó — abban az időben már évtizedek óta sanyargatta veszedelmes északi szomszédja, Aram vagy ismertebb nevén: Syria. Az országnak egy jó részét már régebben elfoglalta s a magáéhoz csatolta. Már-már úgy látszott, hogy Izráel országa sírba hanyatlik, a mikor hatalmas fejedelme támadt Jóásban s különösen az ő fiában II. Jeroboámban, a ki 783 — 742 között uralkodott. Egy emberöltőt tesz ki uralkodása. Mi mindent tehet ily hosszú idő alatt egy nagytehetségű fejedelem! Sokat, nagyon sokat, és Jeroboám is sokat tett. Ellenségeit leverte. Visszaszerezte az előbb elhódított országrészeket, sőt újakat is foglalt el, úgy hogy úgy látszott, mintha Dávidnak hatalmas birodalma állott volna helyre ismét. A hatalmi növekedéssel gyarapodott az ország jóléte is, fejlő