Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1913
30 szerette meg Horváth Ödön indítására a rnűkedvelősködést, s itt vetette meg alapját későbbi értékes tanulmányainak és tankönyveinek. Eperjesi tanársága alatt úgyszólván Horváth Ö. mellett egyedül ő szolgálta e hazában a jogi szakoktatás irodalmi ügyét. Akkor adta ki a Prot. Egyházi és Isk. Lap hasábjain (1889—1891.) több magvas tanulmányát a jogi szakoktatás kérdéséről s a coll. értesítőben is „A jogtudomány a középisk. oktatásban" és „Nemzetgazdaságtan — Közgazdaságtan" ez. tanulmányait. Csakugyan az a négy év — mint a Sárospataki Lapok is mondja —, a melyen át az eperjesi jogakadémián (mint coll. jegyző is) működött, kitűnő előiskola volt neki a jogtud. különféle ágaiban való mélyebb tájékozódásra és írói hajlamainak kipróbálására. Annyi bizonyos, hogy mi eperjesiek fedeztük fel őt és erősen charakteres, kedves egyéniségét a hazai prot. irodalomnak s a jogi szakoktatásnak. Különösen az ŐRÁLLÓjában fejtette ki annak az Akadémia által is méltányolt minden energiáit, — mi mellett nemesszívű nejével: Lipcsey Margittal már Eperjesen is ráért a jótékonyság gyakorlására a megszorultakkal szemben. Sokat küzdött, sokat fáradott, de már Eperjesen is nagy sikereket aratott. Atyja (ref. lelkész és 48-as honvéd) Charaktere és sárospataki iskoláztatása látszott meg kedves és erős magyar prot. ízű egyéniségén. Épp azért mi sem így képzeltük ennek a csillagnak a futását. „Sokat megbiró lelke — főleg Selmeczbányán — saját lángjától perzselődött meg." Utóbbi éveiben elborult lélekkel, nyugdíjas állapotban családja körében Miskolczon, majd Tiszafüreden élte napjait. Példaadó emlékezete e helyütt is megérdemli hálás kegyeletünket! Márczius 10-ikén a collegiumi tanári-kar képviseletében mind a négy intézetnek dékánjai és igazgatói üdvözlő és tisztelgő látogatást tettek Szinyei Merse István újonnan kinevezett sárosvármegyei főispánnál és dr. Novák István ez év kezdetén beiktatott eperjesi gör. kath. püspöknél, miután úgy az egyik, mint a másik magasállású úr február utolsó napjain a Collegiumot és a Collegium intézeteinek vezetőtanárait látogatásukkal megtisztelték és ez alkalommal főiskolánk iránt érzett jóindulatuknak meleg- szavakban kifejezést adtak. Fájdalommal értesültünk már február hóban arról, hogy Tahy József, a mindnyájunk által nagyrabecsült, mélyen tisztelt és szeretett érdemdús coll. felügyelő a püspök úrhoz intézett levélben lemondott a coll. felügyelőségről. A coll. tanári-kar márcz. 4-ikén tartott közös értekezletének megbízásából többtagú küldöttség jelent meg a felügyelő úrnál és kifejezést adván előtte az egész tanári-kar iránta érzett tiszteletének és odaadó ragaszkodásának, megkérte, hogy vonja vissza lemondását és maradjon tovább is a collegiumi kormányzatnak az élén. De a küldöttség kérésének nem volt eredménye, és így csak azon reményünk maradott, hogy a kerületi elnökségnek fog sikerülni őt a collegiumi felügyelőség további viselésére bírni. Márczius 15-ike'n, eddigi hagyományos szokásunkhoz híven, hazafias lelkesedéssel ülte meg főiskolánk mind a négy tanintézetének ifjúsága a
