Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1913
29 leendő betölthetése czéljából megbízza a coll. felügyelőt, hogy a tanári-kar javaslata alapján és a követett gyakorlatnak megfelelően pályázatot hirdessen. Ugyanezen az illésen az igazgató-választmány dr. Flórián Károly jogtanárnak 1914. évi április közepétől a tanév végéig 6 heti szabadságot ád, hogy hosszabb tanulmányi útra indulhasson, melyre a kormánytól 1600 kor. segélyt nyert. Ugyanezen az ülésen határozattá emeli az igazgató-választmány a jogakadémiai tanári-karnak azon javaslatát, mely szerint a jogakad. magántanárok a iogakad. tanári-kar ülésein megjelenhetnek, tanácskozási és felszólalási joguk van, azonban szavazati joguk nincsen. A gyakorlati ügyességek (ének, vívás, tornászat, gyorsírás, gépírás stb.) és élő nyelvek előadóit (tanítóit) ellenben sem ülési, sem tanácskozási jog nem illeti. Ugyanezen az ülésen kiállította az igazgató-választmány a Vargha János és Gyula jutalomdíj-alapítványról szóló alapítólevelet és felterjeszti ezt jóváhagyás és további intézkedés végett az egyházkerülethez. * Január hó utolsó napjaiban fájdalmasan érintette a Collegium tanárkarát és pártfogóságát ■------------- -----------I dr. Bartha Béla | coll. jogakadémiánk egykori nagybuzgóságú és jóhírű tanárának Tiszafüreden, „ifjúsága boldog szigetén" január 26-ikán — fájdalom! — oly korán bekövetkezett elhunyta. Bár sejtettük tragikus végét, mégis oly mélyen megszomorított a leverő hír gyászos tudata. Nemcsak régebbi tanártársai, hanem akkori eperjesi művelt közönségünk köréből igen sokan nagyon szerettük az alatt a négy év alatt (1887—1891.), a melyet oly eredményesen töltött Horovltz, Horváth, Szlávik és későbbi sógora Csengeyvt 1 való szorosabb barátságban, a jogakadémia megalapozásában és Collegiumunk szolgálatában. Gyönyörű tanári és írói pályát futott meg. Az eperjesi alapvetés után következett Sárospatak és Debreczen, hogy aztán Wekerle minister kitüntető figyelméből, a selmeczbányai főiskolán értékesíthesse gazdag tudásának érett gyümölcseit. Már Eperjesen is föltűnt általános műveltségének szokatlan gazdagsága, tudásának alapossága, lelkiismeretes tanári hivatása és hűsége, nagy nyelvismerete, éles logikája, ritka prot. szabadelvűsége, szellemes társalgása és nemesszívű barátsága. Elhúnyta alkalmából találóan mondja róla egyik legjobb barátja és kartársa, dr. Szlávik Mátyás a Prot. Egyházi és Isk. Lap jelen évfolyama 5-ik számában: „Lelkes irodalom- és diákbarát volt, kinek erős és vonzó egyénisége arra volt praedestinálva, hogy egykoron egyházi és polgári társadalmunk nagyjai között foglaljon helyet. A mi indításunkra írta meg ragyogó tollal és aggódó prot. érzéssel Statistikai tanulmányait a magyar protestantismusról, mely őt a kiváló hazai prot. írók sorába emelte, s neki a Prot. Írod. Társaság választmányi tagságát is megszerezte. Azt hiszem, eperjesi évei voltak a legboldogabbak." Itt gyűjtötte gazdag könyvtárát, itt * Dr. Szlávik Mátyás tollából.
