Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1912

H ERNÁDVÉCSEI

DR. VÉCSEY TAMÁS

EMLÉKEZETE.

A Collegium föntartó hatóságának és közös tanári-karának megbízásából az 1Q12/i3-il< tanévet megnyitó ünnepen az egybegyűlt nagyközönség előtt, nagynevű tanárunk érdemeinek megörökítésére Ludmann Ottó coll. tanár a F. J.-rend lovagja, a következő, nagyhatású emlékbeszédet mondotta el:

Mélyen tisztelt Közönség!

A collegiumi igazgatónak most elhangzott beszédével megnyitott új iskolai év a legjobb auspiciumok közt kezdődik: az ősi Collegiumnak régi épülete tágul, szépül; hivatásának magaslatán álló tanári-kar fogadja a tanulnivágyó ifjúságot, mely az ország minden vidékéről ide sereglett; buzgó, a közjóért hevülő nemes pártfogóság és elöljáróság gondoskodik, hogy intézetünk mindinkább fejlődjék és virágozzék.

De önkénytelenül vissza is pillantunk azon nehéz viszonyokra, melyek többször teljes megsemmisítéssel fenyegették a Collegiumot és a melyek közt csak lelkes férfiak önfeláldozó működésének sikerült intézetünket a viharból kimenteni és nemcsak megtartani, hanem tovább is fejleszteni.

Hálatelt szívvel gondolunk mindezen nagy férfiakra, a kik fényes példák gyanánt állnak előttünk. A mai napon szívünk főként egy kiváló férfinak alakja felé fordul kegyelettel, kit a halál legutóbb ragadott el tőlünk.

Midőn az évnek tavasza új életre ébresztette a természetet, akkor azon megdöbbentő hír érkezett hozzánk, hogy dr. Vécsey Tamás udvari tanácsos, a budapesti egyetem tanára és kiérdemesült Rectora, a Magyar Tud. Akadémia tagja, hosszabb szenvedés után kimúlt. E megdöbbentő hír a legmélyebb fájdalommal érintette mindazoknak a szívét, kika Colle- giumhoz tartoznak, a Collegium történetének utolsó évtizedeit ismerik és főiskolánk sorsát szívükön hordják. Mert Vécsey Tamás évtizedek óta ugyan tőlünk távol folytatta áldásos működését, de ő mégis a miénk volt, Collegiumunk falai között szívta magába mindazon elveket, melyek őt az életben vezették, későbben mint lelkes tanár, majd mint jogkari dékán, mint collegiumi igazgató válságos viszonyok közt jeles érdemeket szerzett

C"ll. Ért. 1912—13.

1