Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1912
2 főiskolánk felvirágoztatása körül; és midőn a sors innen elhívta, mindig a Collegiumnak legmelegebb barátja maradt életének legutolsó pillanatáig. E férfi iránti kegyeletünknek és hálánknak adóját akarjuk ez ünnepélyes órában leróni, midőn mindazok, kik a Collegiumnak tagjai: párt- fogóság, tanári-kar és ifjúság, emelkedettebb hangulatban összegyűltek. A dr. Vécsey Tamás emlékezetének szentelt ezen órában nem az ő egész életének rajzát szándékozom vázolni, tudományos működését méltatni; erre egyrészt nagyon rövid volna a rendelkezésemre álló idő, másrészt pedig gyenge és hiányos a tehetségem, hiszen avatottabb erők fogják ezt tenni. Feladatom csak az, hogy a Collegiumban kifejtett munkálkodásának áldásos voltát rajzoljam, a mint erre, mint akkori munkatársa, élénken visszaemlékszem. Dr. Vécsey Tamás született Szikszón, Abaújmegyében, 1839. február 24-ikén régi nemesi családból. Iskoláit 1845-ben kezdte meg szülővárosában, de az 1848-tól 1850-ig lefolyt viharos idők ismételten félbeszakították tanulását. 1852/’3-ban a miskolczi gymnasiumba járt, hol Lévay József, mint a magyar irodalom tanára, lelkesítő hatást gyakorolt a fogékony gyermekre. Akkor a kis Vécsey ódát is írt a Magyarok Istenéhez. 1853. év őszén apja a hírneves eperjesi Collegiumba hozta, a hol a VI., VII. és Vili. osztályt végezte. A Collegiumban töltött tanulói évek a legmélyebb nyomokat hagyták Vécsey Tamás lelkében. Midőn majdnem egy félszázaddal későbben a budapesti egyetem Rectorává megválasztatott és én ebből az alkalomból a collegiumi tanárok nevében üdvözöltem, feleletében a következőleg nyilatkozott: „1853-ban, tehát már 43 éve, hogy a Collegium VI. osztályába beiratkoztam. Vandrák, Hazslinszky, Herfurth, Krayzell, Cunczius, Flórián s több nagyérdemű tanárok lelkes működése következtében igazi Schulpforte volt a Collegium, megbecsülhetetlen színtere a paedagogiai s didaktikai erők és képességek bölcs és áldott működésének". E visszaemlékezésében Schulpforte-nak nevezi a Collegiumot, egyrészt czélozva a híres philanthrop paedagogus Salzmann által Schnepfen- thal-ban alapított tanintézetre, melyben a jellemképzésre, a jó és szépnek megkedvelésére fektették a fősúlyt, egy olyan irány, melylyel Vandrák rokonszenvezett, ki ez intézetet meg is látogatta volt; de másrészt annak is kifejezést adott Vécsey a „Schulpforte" jellemző szóval, hogy a collegiumi tanárok szakavatottságukkal, a tudományok valódi szellemébe beható alaposságukkal, lelkesedésükkel, tanításukkal, növendékeikbe nemcsak az ismereteknek bőségét csepegtették be, hanem lelkesíteni is tudták azon igazságokért, a melyeket hirdettek és ily módon kinyitották előttők a tudásnak fényes kapuját — „portáját". Az eperjesi Collegium tanítási szellemét s módszerét híven tünteti fel Vécsey Tamás amaz emlékbeszédben, melyet Vandrák András felett mondott 1885-ben az Akadémiában és a melyben különösen azt emeli ki, hogy a Collegium nemcsak tanító, hanem nevelő-intézet is volt. Ilyen tanárok vezetése alatt minden irányban művelődött a fiatal Vécsey azon 3 év alatt, melyet Eperjesen mint gymnasiumi tanuló töltött.
