Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1912
19 édesanyjának; Peskó Ödön és Gerhard Béla kartársunk fivérének; ősi pártfogónk, agölniczbányai egyház lelkészének: Zitnmermann Andornak elhunyta alkalmából. Őszinte kegyelettel emlékezett meg jegyzőkönyvében tanárikarunk Gallé Gábor kir. kath. főgitnn. tanár elhúnytáról, mely alkalommal a testvérintézet igazgatósága előtt Draskóczy Lajos coll. igazgató élőszóval is tolmácsolta a Collegium együttérző fájdalmas részvétét. Márczius 26-ikán a tanítóképezde I. oszt. növendéke, Chotvács Viktor szívenlőtte magát. Hiábavaló lett a tanári-kar atyai szeretete, a szerencsétlen ifjú gyönge kis lélekvesztőjét sziklához zúzta a túláradó szenvedély hulláma. Szolgáljon hiteimül ez a megrendítő eset arra, hogy minden ifjú így jár, ha szívében nem lesz elég erős a vallásos remény mentő horgonya. A közös tanári-kar megilletődéssel fogadta a gyászjelentést gróf Andrássy Dénes Palermóban történt elhúnytáról. A magyar kultúra hatalmas támogatójának, a nemzeti czélokra fejedelmi bőkezűséggel adakozó tipikus magyar főúrnak emlékét a közös tanári-kar jegyzőkönyvében is megörökítette a tudatban, hogy a boldogult több evangélikus kultúrintézményünknek is fenkölt szívre mutató támogatója volt. A temetésen intézetünket dr. Markó János kir. közjegyző képviselte, a ki az e czélra kitett íven Collegiumunk hazafias részvétét megörökítette. Az igaz honszerelem hazafias kegyeletével emlékeztünk meg jegyzőkönyvünk lapjain gróf Csáky Albin volt főrendiházi elnök elhúnytáról is, a ki mint vall.- és közokt.-ügyi miniszter elévülhetetlen érdemeket szerzett, magyar protestáns iskoláink mindig nemzeti eszményeket szolgáló érdekeinek támogatásával. Collegiumunk pótolhatatlan veszteséggel sújtott vezérét és munkásait a próféta szavával kérjük: „a gyászban vigasztalódjatok meg, ne engedjétek búnak szíveteket; ne feledkezzetek el róla, hogy ők vissza nem térhetnek, nekik nem használtok; magatok kárt vallótok a sorvasztó bánattal"... Vigasztalódva, őrizzétek meg Kedveseitek emlékét, — ml is megőrizzük! De az Úr jóakarata érvényesült mi fölöttünk is, mert Istenünk jósága „leoldozta gyászruhánkat", „siralmunkat vígságra fordította" és „körülövezett örömmel" bennünket két feledhetetlen öröm-ünnepünkön. Örökké emlékezetes fénynyel, megható bensőséggel folyt le az „Eperjesi Széchenyi-kör" 1912. október 20-ikán tartott díszközgyűlésének keretében: Csengey Gusztáv theol. akad. tanár ötvenéves írói jubileumi ünnepe. Az üdvözlők sorában résztvettek Berzeviczy Albert, a Magyar T. Akadémia elnöke, kinek alkalmi megnyitó-beszédét Gömöry János, az irodalmi szakválasztmány elnöke olvasta fel; Geduly Henrik, a tiszai ev. egyház- kerület püspöke; Jakab Ödön, a „Kisfaludy-Társaság", Pakots József, a „Petőfi-Társaság" tagja; Krayzell Aladár, Eperjes szab. kir. város polgár- mestere; Balogh Bertalan, a „Borsod-Miskolczi Közművelődési Egyesület"; Clair Vilmos, a „Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesület"; Lekly Gyula, a „Kassai Kazinczy-kör"; dr. Popini Albert, a „Nyíregyházi Bessenyei-kör"; Bruckner Károly, a „Szepesmegyei Történelmi Társulat" tagja. Kitörölhetetlen nyomokat hagyott lelkűnkben az ősz költő s tanár 3*
